A prágai negyedosztályú

2019. november 12. kedd
A prágaiak annyira szerették negyedosztályú kocsmáikat, hogy még nemzetközi konferenciát is rendeztek róluk.

1994 májusában kétnapos tanácskozást rendeztek Prágában a Kocsmakultúra és a sör szerepe a cseh társadalomban címmel. Ezen felszólalt Panajot Karagjazov a szófiai egyetem professzora is – az ő gondolatait idézzük.

A professzor szerint, bár Prága nem a világ közepe, viszont kétségtelenül a sör és kocsmakedvelőknek a világ egyik legfontosabb úticélja, mely az akkori szocialista világunkban mégis valami közepének számított.

„A nyolcvanas évek Csehszlovákiában a normalizálás jegyében teltek. Ezt az elszürkítő tempót legjobban Milan Kundera ábrázolta a Lét elviselhetetlen könnyűsége című regényében. Általában minden dolog egykutya volt. Az egyetlen, amit meghagytak a maguk sokszínűségében, azok a kocsmák voltak.”

Pedig akkoriban a vendéglátóhelyeket négy kategóriába sorolták és az egy csoportba tartozók árai azonosak voltak Prágában, Ostravában, de  Pozsonyban és Kassán is. Vagyis, ha 1985-ben a tízes sör ára egy Brnó-i negyedosztályúban 1,70 Kcs volt, akkor ennyit fizettél érte Budejocében és Eperjesen is.

„Kevés olyan negyedosztályú hely volt, ahol a sör mellett ne lehetett volna kérni rumot, kávét, disznósajtot, heringet, napközben meg valami egytálételt. (…) Ezekben a negyedosztályú helyekben mindössze az volt a kellemetlen, hogy úgy kilenc-tíz óra tájban bezártak. Előtte a csapos mindig elkiáltotta magát:

– Uraim! Még egy utolsó sör! – majd egy kétes tisztaságú ronggyal maszatolni kezdett a pulton, negyedóra múlva pedig kíméletlenül közölte:

– Na, uraim! Most holnapig semmi!”

 

Fotó: Stanislav Tůma – Bohoušek (U černého vola 1983.)



Twitter megosztás Google+ megosztás