Ahány sör, annyi pohár

2018. május 11. péntek
Ahány sör, annyi pohár – állapíthatjuk meg, ha olyan sörözőben isszuk a folyékony kenyeret, ahol több féle sör is kapható. A kérdés az, hogy az esztétikus megjelenésen, kívül van-e a pohárnak szerepe abban, hogy mennyire ízlik a sör?

Üvegből, pláne dobozból sört inni legfeljebb kényszerhelyzetben bocsánatos bűn. A sör élvezetének ugyanis – akárcsak a bornál – fontos része, a látvány. A habkorona magassága, tartóssága, az ital színe, a pohárban gyöngyözve felszálló buborékok, az ürülő korsó falára tapadó sörgyűrűk, mind-mind árulkodnak a sör minőségéről.

Ha üvegből isszuk a sört, a látvány mellett nem élvezhetjük igazán a sör illatát sem, és az ízérzet is másképp jelentkezik, mintha elegáns pohárból kortyolgatnánk azt. Nem vitatva, hogy az üvegből ivás is rendelkezik egy diákcsínyes, vagy éppenséggel a „megszomjaztam munka közben” kétkezi munkás fílinggel, állítjuk, hogy poharazni sokkal élvezetesebb. Ehhez persze a sörnek is kell kvalitásokkal rendelkezni – mert bizony a legszebb dizájnpohár sem képes feledtetni a sör silányságát!

A jó sör azonban megérdemli az megfelelő poharat! Nem kell persze bedőlni a marketing diktálta blöfföknek, a legtöbb sör nem igényli a boros vagy konyakos kelyhek világát idéző, extrém belga sörökhöz ajánlott pohárcsodákat. Bár kétségtelen több sörnek is van ajánlott pohara, ezek alakját elsősorban a fogyasztási hely szelleme, és a márkát vonzóvá tenni kívánó szándék határozza meg.

Az egyenkorsók korszaka leáldozott. Ma már megszámlálhatatlan formájú korsóval és pohárral igyekeznek a fogyasztó kedvébe járni és már egy magára valamit is adó házigazda otthon sem kínálja vendégeinek a sört vizespohárból. A speciális sörboltokban – Belga Sörök Háza, Bohemia Sörszalon, British Store, Csak a jósör, Kulináris – nemcsak sörkülönlegességeket, de megfelelő söröspoharakat és korsókat is kínálnak.

A pohár vagy korsó kérdése sem kizárólag űrtartalomról szól, mivel szinte mindenfajtában van kettő, három, négy vagy öt decis, sőt alkalmasint pintes kivitel is. A pohár és korsó – cikkünk szempontjából – formai kérdés. A kecses üvegpoharak és a vastag falú, füles korsók között a lényegi különbség a strapabírás mellett, hogy míg előbbit kézbe fogva a vékony üvegfalon keresztül is tapintható közelségbe kerül a sör, utóbbi inkább a sörözés férfias karakterét hangsúlyozza és nem mellékesen tovább őrzi a sör hűvösségét.

Formailag a „sörivóedények” négy nagy csoportját különböztethetjük meg. Az első csoport a hagyományos füles korsóké. Ezek lehetnek egyszerű hengerpalástúak, hordóalakúak, olykor szélesedő szájúak. Faluk ritkán sima, többnyire bordázottak, vagy mint az egykor volt hazai klasszikus egyenkorsó „pöttyösek”. Ezek régebben harmad- vagy félliteres esetleg pintes kivitelben készültek, de már nem ritka a kétdecis füles, vagy a literes „Maß” sem.

A következő csoport a tumblereké. Ezek a fül nélküli poharak manapság a legelterjedtebbek. Ennek ellenére mintha itt szárnyalna legkevésbé a tervezői fantázia, igaz ezek az egyszerű, talp nélküli, többnyire felfelé szélesedő, vagy oldalukkal enyhe parabola ívet rajzoló poharak értékét használhatóságuk adja, de azért köztük is találunk néha extravagáns kivitelűt is.

A talpas goblet pohár már olyan elegáns, mint egy szép borospohár. Itt aztán kibontakozhat a dizánjner ötletessége. Az olykor iparművészeti remekeknek változatos a formája, különböző a talp kiképzése és a láb hosszúsága is. Ezeket a poharakat a prémium és természetesen a belga extra sörökhöz ajánlják. Szépségük vitathatatlan, de sajnos rosszul bírják a mindennapi strapát, törékenyek akár egy balerina.

A negyedik csoport a német búzasöröké. Itt elég szigorúan kötött forma: alulról felfele, egy enyhe szűkülő ív után, kecsesen szélesednek, hogy a végén a pohár pereme kissé visszahajoljon. Az alsó kiszélesedő része arra való, hogy szűretlen sör apró lebegő részecskéi leülepedjenek az aljára és ivás közben ne keveredjen fel, míg a felső peremmel a túlhabzást igyekszenek megakadályozni.



Twitter megosztás Google+ megosztás