Az első világos sör

Címkék: Sörfőzés, maláta
2020. október 4. vasárnap
Daniel Wheeler találmánya előtt minden közönséges sör világosbarna, vöröses vagy mélyfekete színű és füstízű volt.

Miután 1818-ban Daniel Wheeler szabadalmazta találmányát a dobkemencét, „A maláta szárításának és előállításának továbbfejlesztett módszere” cím alatt, minden megváltozott. Mindaddig a maláta szárítását kizárólag nyílt tűz felett végezték.

 A folyamat okozta, hogy minden sör füstös árnyalatú lett és ez az íz uralkodott minden egyes korty felett. Nem véletlen próbálkoztak, hogy megoldást találjanak ennek kiküszöbölésére. Ezt a kérdést oldotta meg Daniel Wheeler találmánya.

A szabadalom lehetővé tette, a különböző erősségű és színű sör olcsóbb elkészítését és a füstös íz elkerülését. Ennek folyamata hasonló volt a kávé pörköléséhez. Ez azt jelentette, hogy a sápadt malátát 180–200 °C-on fémhengerekben pörkölték, amelyek a kemence fölött forogtak, és így megakadályozták a maláta elszenesedését.

A legfontosabb azonban, hogy így beállítható lett a szárítási folyamat hőmérséklete és ideje. Ezáltal szabályozni tudták a kész maláta színét és ennek köszönhetően az ízét is. A maláta szárításának ez az új módszere a maláták hatalmas választékához vezetett és forradalmat hozott a sörkészítésben is.

Ezek az addig elképzelhetetlen maláták új sörstílusokhoz vezettek. A pale ale, a märzen, a Vienna, a Helles, vagy éppenséggel a pilseni, de még a porter és a stout is Wheeler találmányának köszönhetően lett új – és minőségében reprodukálható – sörtípus.

Szóval a világos sör a tizenkilencedik század találmánya. Csak a modern sörfőzési technológiával, hűtéssel és mindenekelőtt a hőmérsékleten szabályozott malátás pörköléssel lehetett előállítani aranysárga sört. Addig összes közönséges sör világosbarna, vöröses vagy mélyfekete színű volt.



Twitter megosztás Google+ megosztás