Hány fesztivál egy város?

Erősen indult a június, annak ellenére, hogy az első hétvégéjén nem volt Főzdefeszt. Minden bizonnyal jól mérték fel a helyzetet, mert nagyon úgy néz ki, hogy ennyi sörfesztiválra nincs szüksége Budapestnek.

Sörfesztivált rendezni üzleti vállalkozás, melynek árát az ott sört árusító vállalkozók fizetik meg. Ha folyamatosan folyik a sör a csapokból, akkor megérte kitelepülni, ha nem, akkor az pech. De vajon elbír-e egy város két hét alatt három sörfesztivált?

Az eddigi júniusi sörfesztiválok számunkra azt a tapasztalatot hozták, hogy nem. Vélekedésünk szerint ennek legfőbb oka, hogy ma a budapesti fesztiválok alig-alig kínálnak olyan söröket, melyek egyébként – még ha több helyszínt kell is értük bejárni – ne lennének hozzáférhetők. Így aztán ma már nem az a vita tárgya, hogy van-e belépő, hogy van-e kötelező pohár, fizetős-e a WC, hogy drága-e a sör – hanem az, hogy van-e izgalom a kínálatban.

Erre meg az a válaszunk, hogy véleményünk szerint nem nagyon van. A Kisüzem két héttel a Kraft után sok izgalmat nem keltett, hiába kínálta szép számmal a hazai sörfőzdék söreit. A Belvárosi Sörfesztiválon nagyítóval sem találtunk olyan sört, ami a egy beergeek-et lázba hozott volna. A legtöbb különlegességet talán még a hat-nyolc cseh kisüzem, talán két tucatnyi sörét is bemutató Cseh Sörfesztivál jelentette, de ez sem volt elég, hogy tíz napig megtöltse a Westend Tetőteraszt.

Valószínű, hogy néhány éve még a reveláció erejével hatott volna akár a Kisüzem, akár a Cseh Sörfesztivál, ma azonban már a látottaknál sokkal több kell a országraszóló sikerhez!