Fűnyírósör

2018. február 27. kedd
Hiába is keresnénk a sörtípusok kézikönyvében a fűnyírósört ilyen kategória egyetlen összefoglaló munkában nem szerepel.

A kézműves sörmozgalom magától értetődő természetességgel fordult a különleges sörök felé. Ez világszerte érthető tendencia volt, hiszen a nagyüzemi sörgyártás gerincét mindig is az egyszerű lágerek alkották – a kraft viszont ezzel szembe menve hozta létre a saját söruniverzumát. A minőségnek azonban ára van és egy drága italt csak úgy nem gurít le a torkán.

A szomjúság oltására egyébként is alkalmasabb egy alacsony alkoholtartalmú, szén-dioxidban gazdag, komlós, sós, savanyú vagy gyümölcsös sör. A régi időkben mindenfele ismertek voltak az úgynevezett aratási sörök, tulajdonképpen az ő analógiájukra jött létre a fűnyírósör fogalma.

Sokszor hajlamosak vagyunk minden olcsó sört ide sorolni, holott nem erről, hanem a szomjoltásról szól a gyűjtőnév. Leggyakrabban persze ez egy olcsó lágert jelent, de ide sorolhatjuk például a saisonokat, vagy a sós Gose söröket, sőt a Radlereket és az alacsony alkoholtartalmú gyümölcsös söröket is, amit fizikai munka végzése közben, a lerészegedés kockázata nélkül ihatunk meg.

A cseheknél külön kategóriát képviselnek az úgynevezett „výčepní” sörök, melyek maximum tíz Balling fokosak és alkoholtartalmuk is két és fél illetve négy százalék közötti. Az alacsony alkoholtartalom nem a silányság szinonimája, szóval ne szégyelljünk ilyen söröket inni! 



Twitter megosztás Google+ megosztás