Járjunk kocsmába!

2018. szeptember 8. szombat
Ha az ember magában iszik, azt a mámorért vagy a felejtésért teszi. Sört inni azért, hogy megmámorosodjon, ugyan kinek jut az eszébe?

Ki hallott már olyat, hogy magányosan sörözni? Egyébként is a sörözés az mindenképpen társasági tevékenység. A sör férfias ital, bár a sörivás macsós imázsa mintha kopni látszana. (Mindez persze nem azt jelenti, hogy nincsenek nők, akik szeretik a sört! ) A nők inkább töményivók, mert ahhoz aztán végképp magány szükségeltetik, annyira súlyos magány, hogy a töményivó olykor zugivásra adja a fejét.

Azon egyébként semmi csodálkoznivaló nincs, hogy a nők többsége kerüli a sört, mint az ördög a tömjénfüstöt. Először is azt hiszi, hogy attól pocakos lesz. Másodszor is kínos — és komoly erőmutatvány — a szomszédok orra előtt degeszre tömött szatyorral felcaplatni a másodikra. Harmadszor is az üvegvisszaváltás: kora reggel csörömpölni az üres üvegekkel nem elegáns.

A sörivó, aki mint mindebből kiderült: férfi. Nem érdekli a szomszédok véleménye, és ereje is lenne a sört hazahurcolni, és ha van pénze nem csinál ügyet az üvegvisszaváltásból sem. Mégsem otthon iszik, mert tudja, hogy a sör közösségteremtő ereje csak közösségi helyeken tud megmutatkozni. Sőt, lépjünk eggyel tovább. Az sem mindegy, hogy a társasággal hol hörpintgetünk: egy kellemes sörözőben vagy egy éjjel-nappali előtt toporogva. A sörfőzők évezredes tapasztalatait, tradícióit – a sör által közvetítve – pedig csak Gambrinus felszentelt szentélyeiben, a sörözőkben lehet tisztelni igazán.

Kocsmába, sörözőbe sem mindegy, hogy hova járunk, de türelmes és kitartó munkával előbb-utóbb mindenki megtalálja a kedvére valót!



Twitter megosztás Google+ megosztás