A kocsma szinonímái

2018. február 8. csütörtök
Az utóbbi évtizedekben talponállók és italboltok sora szűnt meg, hogy funkcióját megtartva ugyan, de némi átalakulás után söröző, pub, café vagy hasonló cirkalmas néven továbbra is sörmérőhelyként működjön tovább.

Német nyelvterületen, ezzel szemben a sörözők többnyire megőrizték régi elnevezésüket. Ilyen történelmi elnevezése a kocsmának az „Ausschank” – a szó a „schenken” igéből ered, ami esetünkben nem ajándékoz, hanem (italt)tölt értelmű. Ezért hívhatnak bizonyos vendéglátóhelyeket „Schankstube”- nek , azaz töltögetőnek is. A magyar „kimérés”, mint italmérő hely vagy italmérés ennek tükörfordított megfelelője.

Igaz, a név olykor ott is lehet álca: a „Restaurant” (étterem), a „Gaststatte” (vendéglő) vagy a „Café” (cukrászda, kávézó) feliratú cégtábla mögött meglapulhat egy jóval szerényebb szintű, egyszerűbb körülményeket nyújtó hely is. Az elnevezés lehet presszó, büfé, bisztró vagy falatozó a valós belső enteriőr és a közönség okán kocsma a neve, avagy a Lajtán túl: „Kneipe”.

Ám ez már korántsem minden tekintetben van feltétlen köszönő viszonyban magyar „változatával” – némi hasonlóság a köznapi lazaság és közvetlenség tekintetében lehet és van is közöttük, ám a megfeleléstől már több minden elválasztja őket. A harsány vidámság és néha még a magyart is „überoló” hangoskodás az osztrák és a német föld kocsmáitól sem éppen idegen. 

A prágai kocsmák világa neveztessék őket bárminek, sem sokban különbözik a bécsi bejzlikétől, de mégis más. Talán a sör teszi, talán a cseh mentalitás. Talán a nosztalgia, hiszen Csehszlovákiába már akkor kijártunk sörözni, amikor világútlevél és megfelelő valutartalékok híján egy bécsi vagy müncheni sörözés a többség számára elképzelhetetlen volt. Így aztán számunkra a legnépszerűbb és legjobban csengő szinonímiája kocsmának a pivnice marad.



Twitter megosztás Google+ megosztás