A légy

2017. december 3. vasárnap
Lopott történet, olyan mint egy népmese, nincs szerzője, de tanulsága – hogy a légy is szereti a sört – azért van.

Kronpauer Félix egy egészen egyszerű, mondhatni egy közönséges szürke városi légy. Most kissé részegen botorkál egy hamutartóban. Néhány perce az erős szél belefújta egy teli söröskorsóba. Krompauer Félix nyelte a lét, kapálózott, már majdnem megfulladt, mikor Kovács úr, a sarki fűszeres, akinek a sörébe esett, jobb keze nagyujjával ki nem halászta őt. Azóta ténfereg enyhén illumi­nált állapotban a csikkek között és azon meditál, hogy vajon mi lehetett ez az ördögi sárga lé, amibe majdnem belefulladt, de amitől most olyan jó kedve van. Végül is mindegy, hogy mi az. Egy a lényeg, hogy jó, tehát valahogy vissza kéne jutni oda – gondolja magában Kronpauer Felix – aztán az a nagy ujj majd csak kivesz megint, ha már nagyon fulladozom. Ezzel az egyik még parázsló csikkhez botorkálva  megszárítja szárnyait és felszáll a korsó felé...



Twitter megosztás Google+ megosztás