Sörök az alsó polcról

2018. november 5. hétfő
Az olcsó hazai sörök mellett időnként lengyel és cseh „majdnem” sörök is felbukkantak a szupermarketek alsó polcain.

Kezdetben a csatornasör kifejezés egy speciális értékesítési csatornát jelentett. Azaz a sört gyártója, kizárólag egy bizonyos módon, speciális értékesítési csatornákon keresztül hozta forgalomba. Vagyis külön néven, kizárólag a megrendelőnek szállította az adott sört. A legegyszerűbb példa a Tesco gazdaságos sör volt, amíg ezen a néven került a forgalomba. Ezek a sörök, szinte kivétel nélkül, a gyengébb minőségű, alkoholban szegény sörök kategóriájából kerültek ki.

Innét származik a csatornasör kifejezés új értelmezése vagyis, az ócskaság, hiszen esetükben a cél a mindenáron való költségcsökkentés, melynek érdekében mindent szabad, ami az ital előállítását olcsóbbá, költséghatékonyabbá teszi. Azt pedig már régóta tudjuk, hogy finggal nem lehet tojást festeni, jó sör nem készül gyenge minőségű alapanyagokból, olcsósított, eljárásokkal. Megjegyezzük, hogy a hazai nagyüzemek mindegyike rendelkezik ilyen gazdaságos sörökkel – ki többel, ki kevesebbel – ez a piaci szegmens egyik fontos szereplő számára sem kerülhető meg.

A csatorna sörök címkéjén, a doboz palástján – hála az engedékeny szabályozásnak –, többnyire fel sem bukkan a gyártó neve. Többnyire csak a forgalmazó szerepel információként és nem ritkán az EU van feltüntetve származási helyként. Ezeknek az olcsó sörök egyik fontos jellemzője, a 3-4 százalékos alkoholtartalom, a sápadt szín és a vékonyka test. A dolog természetesen működik, hiszen a statisztikák szerint – a szuperprémium sörök mellett – a hazai fogyasztásban csak ezek a kommersznél is kommerszebb söröknek az eladása nő. Elsősorban a mainstream – Arany Ászok, Borsodi, Soproni – sörök kárára, melyek ára egyre többek számára megfizethetetlen.

Ez a gyakorlat – vagyis a fogyasztói olló egyre nagyobb szétnyílása – megfigyelhető a kisüzemi sörök esetében is. Míg a sajtó kizárólag a „kraft” sörökről ad hírt, és teljesen megfeledkezik arról, hogy a hazai kis főzdék többsége elsősorban az olcsó árú sörök piacán versenyez. Márpedig a trendi főzdéken kívül – főleg vidéken – mind a mai napig az egyszerű lágereket főzik – mert erre van fizetőképes kereslet. Valószínűleg sokan innának „craft” söröket, ha az megfizethető lenne számukra. 



Twitter megosztás Google+ megosztás