Sörpálinka helyett sörpárlat

2017. november 11. szombat
A címből a többség ebből már sejti, hogy olyan italról van szó, melyet a sör lepárlása után nyernek. A módszer hasonló, mint a pálinkafőzésnél csakhogy itt a cefre maga a sör.

A csehek leginkább pivni palenka néven tisztelik, a német bierbrand elnevezés azonban szerintünk jobban illik hozzá, hiszen sörből lepárlás útján készül, így valójában a védett pálinka névvel nem illethetnénk. De talán az elnevezésen nem fogunk összeveszni, hiszen a lényeg mégiscsak maga az ital.

A jobb minőségű sörpárlatokat nem valamiféle maradék sörből állítják elő, hanem speciálisan erre a célra készített sörkülönlegességből. Ehhez pilseni-, müncheni- és karamellmalátát is használnak, ezek arány határozza meg a párlat ízét és illatát. A sörléhez a megszokottnál kisebb mennyiségben adagolnak komlót, mert a túlzott komlózás következtében felborulna az ízegyensúly és a komló elnyomná a finomabb, lágyabb ízeket.

Ha eleve párlatkészítéshez főznek sört, akkor többnyire felsőerjesztésű élesztőt használnak, magasabb hőfokon történik az erjesztés, így aromában gazdagabb lesz a sör, és ennek köszönhetően a párlat is. Az ászokolás is rövidebb ideig tart, ilyenkor, hiszen ilyenkor jobb, ha minél alacsonyabb a szén-dioxid mennyisége, mert a lepárlásnál nem jó, ha túlhabzik a sör.

A jó sörpárlat teljesen átlátszó, tükrös, semmilyen úszó részeket nem tartalmaz, ami más párlatoknál is követelmény, viszont a hordóban vagy egyéb módon érlelt típusok színe eltér világosabbtól a mélyebb sárgáig Illata összetett, de mégis megérezhetjük belőle az ital jellegét. A sörpárlat ízében – és ez adja a párlatok különbözőségét – megjelennek az alap-sör jellemzői, a kissé édeskés-malátás, és a kesernyés komlós íz.

Képünkön: A "Žufánek" sörpárlat amely egy 18°B-os friss lager lepárlásából származó desztillátum.

 

 



Twitter megosztás Google+ megosztás