Sörtípusok

Címkék: ale, sörtípusok, láger
2018. október 4. csütörtök
Ha érdekelnek a különféle sörtípusok, hogy mi a különbség a különböző sörök között, itt választ találsz a kérdéseidre. Az oldal folyamatosan bővül.

Ha többet is szeretnél tudni az adott sörtípusról, mint ami a rövid bemutatkozásban van, nincs más dolgod, mint a sörtípus vastagon szedett nevére klikkelni!American Pale Ale – Ha sörforradalom, akkor IPA! – vágják rá sokan a kérdésre, melyik az igaz craft. Pedig valójában ez sokkal inkább igaz az american pale ale-ra azaz az APA-ra.

Apátsági sörök – Régi, apátsági receptek alapján készülő elegáns, szépen kiegyensúlyozott, erős, ale típusú sörök. Elsősorban történelmi múltjuk köti össze és már nem is feltétlen apátságokban főzik őket.

Aratási sör – Történelmi tény, hogy a középkorban a mezőgazdasági munkásoknak az idényben, több országban is főztek, vékony, gyakran a komló mellett más fűszerekkel is ízesített frissítő, szomjoltó söröket.

Balti porter – A porter sör Baltikumi sikerét Nagy Péter orosz cár angliai útja alapozta meg. A cár Londonban kóstolta az akkortájt nagy népszerűségnek örvendő portert és rögtön rendelt is belőle egy szállítmánnyal, hogy otthon is élvezhesse.

Bak és duplabak sörök -  A baksört az év elején főzik. Jellegzetessége, hogy a rendesnél harminc százalékkal több malátával és így arányaiban kevesebb komlóval készül, mint a bajor sörök, ezért alkoholban gazdagabb és édesebb. A baksörök csapra verése mindenfelé a tavasz érkezéséhez kapcsolható.

Berliner Weisse – Könnyű ízeiből hiányzik a keserűség. Ez annak a következménye, hogy a komlót nem főzik, csak a cefrézés során adják a sörléhez. Ugyancsak különleges, hogy az erjesztéshez speciális élesztőt használnak, amely gyümölcsös jelleget ad a sörnek.

Broyhan – Az egyharmad búza- és kétharmad árpamalátából főzött édeskés-savanyú sörhöz Broyhan alig használt komlót, helyette különféle fűszerekkel – szegfűszeggel, fahéjjal, korianderrel és ibolya gyökérrel – ízesítette a sört.

Cask ale – Az igazi ale az angol sörivók körében a művészet fogalomkörébe tartozik. Szenvedélyt és rajongást vált ki belőlük és előbb-utóbb azon veszi észre magát, hogy már nem is issza, hanem viseli a sörét. 

Cream avagy tejes stout – A milk stout avagy a „tejes stout” 1909-ben jelent meg, amikor William Melhuish élelmiszervegyész, azt javasolta, hogy a stout főzésénél a szokásos sörfőző cukrok helyett használjanak tejcukrot.

Dortmundi Export – Dortmund nem csak Németország és Európa legnagyobb sörgyártó városa, de egy jellegzetes alsóerjedésű sörtípus névadója is. 1843-ban a Kronen sörgyárban megkezdték egy láger típusú sör főzését, melyet egyre több hasonló követett.

Düsseldorfer Alt  – azaz az „öreg” – errefelé mind a mai napig a legnépszerűbb sör. Akárcsak legközelebbi rokona az angol ale, az alt is felsőerjedésű sör. A düsseldorfi sörfőzők azonban rájöttek, hogy a sör, ha hideg helyen hosszabb ideig tárolják, akkor dúsul, az alacsony hőmérséklet megnöveli tisztaságát és enyhíti karcosságát.

Eisbock avagy a világ legerősebb sörei –  Egy bajor sörfőzde inasa, megunta a sörrel telt hordókat az udvarból a pincébe cipelni, gondolta ráér az másnap is. Igen ám, de mindez egy nagyon hideg téli napon történt és az udvaron hagyott hordókban másnapra jéggé dermedt a sör és a hordók szétrepedtek.

Füstízű sör – A leghíresebb bambergi sör a Rauchbier. Ennek különlegességét a sör készítéséhez használt maláta adja, melyet bükkfahasábok lángja felett szárítanak. A füst beleivódik a malátába és különösen finom ízt kölcsönöz ennek a sörtípusnak. 

Gesztenyesör - Korzikai sörkülönlegesség, melyet maláta és gesztenye liszt keverékével főznek. Az alaptermék, a Pietra, ez a sör az üzem első gyártmánya. Szép ámbra-mélyborostyánkő színű. 6%-os alkoholtartalmú ámbrasör, mely frissítő, karakteres és „hosszú a szájban”.

Gose – Helyi specialitás a szászországi Goslar város söre A sörfőzés annak ellenére remekül működött a városban, hogy a Gose folyó vize annyira telített volt a sörfőzéshez nem igazán ideális ásványi anyagokkal, hogy a sör egyedülállóan sós volt.

Gyömbérsör – Az Az „igazi gyömbérsör” – hasonlóan a sörhöz –, erjesztett ital, melyhez főzéskor általában nádcukrot, esetleg mézet és citromot adtak. Ezen belül is létezik alkoholmentes és alkoholtartalmú változat. És ugyancsak gyömbérsörnek nevezzük a gyömbérrel ízesített aört is.

Gyümölcssörök – Az igazi, mondhatnánk klasszikus, gyümölcssör úgy készül, hogy egész gyümölcsökkel, gyümölcsvelővel, vagy természetes gyümölcslével együtt érlelik az alapsört. Az így készített sör nem feltétlen rendelkezik a sör megszokott ízjegyeivel. 

Hajóútsör (Német IPA) – 1492-ben kezdte meg Christian Mumme braunschweigi sörfőzőmester a nevét viselő sörfajta főzését. Ez sokáig elálló nehéz ser volt, miért is a távoli tengerre induló hajósok itala lett, annyira, hogy az Afrikát körülhajózó, Indiába menő hajók is braunschweigi sörrel látták el magukat.

IPA - India Pale Ale –  A jelenkor legnépszerűbb söre az IPA. A 2008-as BJCP még csak három típusát különbözteti meg, az Angol, az Amerikai és a Birodalmi azaz az imperial IPA-t. Azóta azonban elsősorban a változatos komlófelhasználás, a búza és karamell maláták használata révén többszörösére nőtt az IPA-k száma.

Kölsch – A kölsch egy nagyon világos színű, illatos felsőerjesztésű sör. Teste könnyű, karaktere lágy, íze gyümölcsös, alig kesernyés. Jellegét tekintve leginkább az angliai ale-ekhez hasonlítható. Újbóli népszerűségének titka, hogy stílus megtanítja becsülni a sörfőzők szakmai bátorságát. 

Lambic – A lambic a búzasöröknek egy egészen különleges fajtája, amely az egész világon csak és kizárólag a Brüsszel környéki Senne-völgyben „terem meg”. Nem véletlen a kifejezés, hiszen ezek a sörök élesztő hozzáadása nélkül spontán erjedéssel készülnek. 

Märzen/Oktoberfestbier – A Märzenbiert Gabriel Sedlmayr fejlesztette ki, aki ezzel az Anton Dreher féle bécsi stílusához hasonló sörtípust honosított meg Münchenben. A Märzen egy finom, tiszta és malátás karakterekben gazdag sörtípus.

Mézsör – A mézlé erjedését régi sörrel indították meg és a középkorban Európa-szerte széles körben fogyasztottak mindenhol, ahol a méz hozzáférhető volt. A mézsör készítése végigkísérhető a középkor évszázadaiban, mint a sörfőzés egyik ága.

Milkshake IPA – A Milkshake mely alapvetően laktózzal vagy más nem fermentálható cukrokkal, nem ritkán gyümölcsökkel, vagy vaníliával és zabbal készül többnyire enged az édes ízek nyomásának, annak ellenére, hogy nem hiányoznak belőle a többnyire amerikai komlók.

Pilseni, pils, pilsener – A pilseniek az addig csak télen főzött alsóerjedésű sör folyamatos főzését célozták meg nagyratörő terveikben. Hogy megértsük a feladat nagyságát, tudnunk kell, hogy akkoriban nem állt rendelkezésre a sörfőzéshez elkülönített élesztőkultúra, az erjedés beindításához többnyire öreg sört használtak. 

Porter – A leglegendásabb sör, aminek születéséről számtalan teória látott napvilágot, Az első 18. századi leírások szerint egy sötét, testes, de nem kifejezetten magas alkoholtartalmú sör volt, bár 5-6 százalékos értékével mindenképp meghaladta az akkori sörök szokásosan 3-4 százalékos alkoholtartalmát. 

Pulque – Mexikói agávésör „sör”, amely megjelenését tekintve opálos, fehéres színű, íze savanyú, az íróéra emlékeztető, alkoholtartalma 6% körüli. Erjesztett aqua mielből („mézes vízből”) készítik, amely az agávé, vagyis a maguey, más néven amerikai vagy százéves aloé nedve.   

Russian Imperial Stout – A Russian Imperial Stout nem orosz sör. Névadója egy Albert Le Coq nevű Poroszországban született belga kereskedő, aki az 1800-as évek elején a Londonban, felvásárolt portereket Szentpétervárra exportálta Russian Imperial Stout néven.

Saison – Nyári ital a vallon tartományokra jellemző saison, ami eredetileg egy belga idénysör elnevezése volt. Nevét a francia szezon szó után kapta, mert télen és tavasszal főzték és a mezőgazdasági napszámosok számára készült, akik ezt részben a fizetség helyett kapták.

Schwarzbier – A sötét szín magas alkoholtartalmat sejtet, pedig a Schwarzbier általában csak annyira erős, mint egy pilseni. A Schwarzbier-re elsősorban a barátságos ízek, a füstös és diós aromák, a csokoládés és a kávés zamat a jellemzőek.  

Vienna – A „vienna lager” annak ellenére, hogy Bécsben már azelőtt kiment a divatból, hogy Anton Dreher megszerezte volna a kőbányai sörgyárat, egy ma is élő sörtípus, mely fennmaradását a mexikói sörfőzésnek – elsősorban a Negro Modelonak köszönheti.

Weizen, a német búzasör – A búzasör minden bizonnyal egyidős az árpasörrel, a sörfőzéshez a legalkalmasabb gabonafajtának az árpa bizonyult, ezért Európában ez terjedt el leginkább. A búza felhasználását a sörfőzéshez sokfelé, abból a megfontolásból is tiltották, hogy legyen elegendő alapanyag a kenyérsütéshez

Wit, a belga búza – Belgium az 1800-as évek elején Hollandia része volt,  A holland kapcsolat hozzájárul a wit fő jellegzetességéhez. Abban a korban a hollandok uralták a fűszer-kereskedelmet. Ily módon a koriander, a holland Antillákhoz tartozó Curaçao szigeten termő narancs héja és egyéb fűszerek is utat találtak a sörbe. 

#sörtípusok



Twitter megosztás Google+ megosztás