Szomjoltó sós sör

2020. július 18. szombat
A nagyipari sörfőzés kialakulásával számtalan sör merült a feledés jótékony homályába.

Az egyik ilyen helyi specialitás az alsó-szászországi Gose folyó partján fekvő város Goslar, fantáziadúsan Gose névre keresztelt söre. A település fénykora a 11. századfordulójára tehető, akkor indult meg a városban a só, az ezüst és a rézbányászat. A bányászok, pedig mint tudjuk igen szomjas népség, így Goslar virágzó sörfőzést mondhatott magáénak.

A sörfőzés annak ellenére remekül működött, hogy a kutakból nyert víz, annyira telített volt a sörfőzéshez nem igazán ideális ásványi anyagokkal, hogy a Gose folyó vize – így a sör is – egyedülállóan sós volt. A város elnéptelenedéséhez azonban nem ez, hanem a bányák kimerülése vezetett. Ekkor a Gose főzése átkerült a közeli Lipcsébe, ahol vagy hagyománytiszteletből, vagy mert a szászok már megszokták, továbbra is sós sört készítettek. Igaz, távolabbi vidékre nem került el a Gose, de a lipcseiek és a goslariak között még sokáig dúlt a vita, hogy ki mondhatja magáénak a helyi sörspecialitást.

A 20. század második felére már-már feledésbe merült ez a szász különlegesség. Emiatt miatt nem sokan bánkódtak. Ne feledjük, Erich Honecker Német Demokratikus Köztársaságában járunk, ahol a Radeberger és a Wernesgrüner sörök azon kevés termékek közé tartoztak, amelyekért az ország keményvalutát tudott szerezni. Talán hasonló sikerben bízott az az ember, aki a nyolcvanas évek közepén, keresztülvitte a Gose főzésének újbóli beindítását.

Nem lett belőle világsiker – és persze keményvaluta sem. A helyi sörfőzdék sem álltak át a főzésére, de Berlinben láttak benne fantáziát – és ha szerény mennyiségben, de újraindult a sör főzése. Igazi áttörést a sörforradalom sem hozott, de néhány vállalkozó szellemű sörfőző – a lipcseieken és a goslariakon kívül is – megpróbálkozott a sör főzésével. Joe Keohane a „Craft beer is dead, Gose kill it” (Gose megölte a kézműves sört) címmel már magát a sörforradalom szereplőit vádolta fantáziátlansággal, hogy erre a sörre vetemedtek.

Ennek ellenére a Gose mégis sikeres lett, mégha ez itthon nem is érzékelhető. Viszont kvalitásait elismerték és 2015-óta bekerült a BJCP-be 27-es azonosító alá – több más sörrel együtt Hystorical beer kategóriába – szóval már van standardja is, mivel annyifelé főzik már a világon. A németeknél több mint 30 főzde főz Gose-t, a cseheknél a Dúm, a Falkon, a Kocour, a Lucky Bastard és a Nomad főzdékről tudjuk,hogy főznek Gose-t.

dead.jpg

A Gose egy aranyszínű sör, gazdag, fehér, nagyon tartós habbal, könnyű-közepes testtel, finom illattal, fűszeres aromákkal, de mindig domináns, sós ízzel – ennek ellenére frissítő, száraz és szomjoltó. Kétharmadnyi búza- és egyharmadnyi árpamalátával, korianderes ízesítéssel, és tejsavbaktériumok hozzáadásával készül, és nem előzmények nélküli a hibrid sörök világában sem. A rokonság tulajdonképpen eléggé kiterjedt – említhetjük a Grodziskie-t, a Berliner Weisse-t, de akár a lambicot is.



Twitter megosztás Google+ megosztás