Talpon maradni

2020. szeptember 5. szombat
A kocsma klasszikusai azaz a munkáltató kantinjai, ahol mindenféle élelmiszerek mellett a különféle alkoholokat is hitelbe, a fizetés terhére lehetett vásárolni.

Ezek az ócska helyek éppúgy ismerősök Jack London elbeszéléseiből, a bolíviai ónbányászok nyomorúságából, mint a csonttá fagyott szibériai favágók históriáiból. Persze a gazdagok is ittak tágas lakásaikban, drága éttermeikben, de a rossz minőségű italokkal lerészegedés az mindig is a prolik privilégiuma volt. Nem véletlen hát, hogy Magyarországon a munkásosztály eltűnésével, ma a kocsma az identitását keresi. A létező szocializmusban talponállóvá, italboltá silányított kocsmák, ahol – a minden támaszkodónál megtalálható spiclitől való félelemben – a többség csendben borította magába az alkoholt végveszélybe kerültek. Sajnos azonban nem alkoholista lett kevesebb, csak az üzlethelyiséget más profillal gazdaságosabban lehet üzemeltetni. Tekintettel arra, hogy többségük fontos közlekedési csomópontokban – útban a gyár felé – helyezkedett el, helyükön mindenféle jövedelmezőbb vállalkozás – bank, gyorsétterem, gyógyszertár, szépségszalon – nyílt. Igen, ezek jövedelmezőbb vállalkozások, mert a kocsma manapság már távolról sem tartozik abba a kiemelkedő kereseti kategóriába, mikor még a lángossütő, a zöldséges, a kötödés és a butikos mellett a „gebinesség” számított a meggazdagodás lehetséges útjának. Annak idején műszakváltáskor Csepelen a Tanácsház téri kocsmában több mint ezer feles fogyott el röpke félóra alatt. Az ötórai nyitás előtt félórával pincérek hada kezdte kitölteni a cserkót, hogy felkészülten várják a munkába indulókat, majd rövidesen a munkából érkezőket. Ma – a kevés csomóponti kocsma kivételével – a talponállók közönségét javarészt törzsvendégek alkotják. Ugyanazok, mint régen: berúgott vagy erre készülő melósok, kiábrándult értelmiségiek, magányos nyugdíjasok és egykor szebb napokat látott úriasszonyok. Az utóbbi években hozzájuk csapódtak az összeroppant munkanélküliek és a jobb sorsú hajléktalanok. Az ilyen kocsmában már nem csak silány kannás bort, de jobbféle italokat is tartanak. Javarészt persze az olcsó bor és a kommersz égetett szesz megy, de tartanak már sört és alkalmasint márkás szeszes italokat is. Igaz, a közönség többnyire olyat választ, amivel napi ezresből megszerezhető a napi mámor. Mindez azonban már nem biztosít kiemelkedő keresetet a kocsmárosnak, aki gyakran alkalmazott nélkül nyomja le a napi tizenkét-tizennégy órát.



Twitter megosztás Google+ megosztás