A sörök csoportosítása

2018. október 14. vasárnap
A legelterjedtebb kategórizálás a főzéshez használt élesztő alapján sorolja három alapvető csoportba a söröket.

Látszólag a legegyszerűbb a szín szerinti csoportosítás, lehetne: világos és barna. Csakhogy akkor hova soroljuk a vörös, vagy a félbarna söröket? Besorolhatók a sörök a felhasznált maláta (árpa, búza, rozs) vagy éppenséggel a sör ereje azaz az alkoholtartalom vagy éppenséggel az eredeti extrakttartalom szerint is. Ez utóbbi a csehekre jellemző – a výčepní, ležák, speciál kategorizálással remekül elvannak a szinte kizárólag láger söröket főző sörgyárak.

A sörészek mégis elsősorban az erjedés szerint csoportosítanak. Eszerint megkülönböztetünk alsó-, felső- és a spontán erjedésű söröket. Ez így leírva nagyon egyszerű, de bizony a néha országonként is változó névhasználat okozhat zűrzavart. Az eredetileg német lager – magyarul ászoksör – az alsóerjedésű sörök népes családját jelenti. Ezek közé tartozi a pilseni típus is. Ezzel kapcsolatban sokan gondolják, hogy a két kifejezés ugyanazt jelenti. Nos, nem – mert ugyan minden pilseni lager azaz alsóerjesztésű sör, de nem minden lager pilseni, azaz az átlagos ászoksörnél magasabb keserűségértékű. Ugyanis az alsóerjedésű avagy lagersörök közt a pilseni ugyanis csak egy a sok közül.

A lágerek közé ugyanis keserűségérték, alkoholtartalom és a testesség alapján több típust is besorolunk. Így van négy alaptípus  – a bécsi, a dortmundi, a müncheni és a pilseni – melyek a legelterjedtebbek, de alsóerjesztésű a baksör, az Oktoberfestbier, a Märzen, hogy csak néhányat említsünk számtalan változat közül. A helyzet bonyolult, de nem reménytelen, szerencsére a fogyasztók többsége ezeknek az ismeretek hiányában is előbb-utóbb megtalálja kedvenc sörtípusát, amint ráérez az ízére.



Twitter megosztás Google+ megosztás