Aratási sörök

2017. február 13. hétfő
Történelmi tény, hogy a középkorban a mezőgazdasági munkásoknak az idényben, több országban is főztek, vékony, gyakran a komló mellett más fűszerekkel is ízesített frissítő, szomjoltó söröket.

Ilyen a vallon tartományokra jellemző saison, ami eredetileg egy belga idénysör elnevezése volt. Ugyancsak aratási sör a belga-francia határ túloldalán a franciák Bière de Garde nevű, a saisonnál egy édeskésebb és erősebb ale-je és a német Erntebier is.

Az Erntebier Németországban a Harz-hegység nagy uradalmaiban főzött igen könnyű, középkori sör. Elsősorban a kaszálók, marokszedők, kévekötők részére főzték. Néhány nappal az aratás megkezdése előtt az árpát nagy fa erjesztőkádba áztatták be, majd amikor megduzzadt, és a felszínre jött, nedves zsákokba rakták, így hamar csírázni kezdett. Ezután a földön kiterítették és gyorsan megszárították. Sok házban még malátázó rácslap is volt, így az erre terített magok szellőzni is tudtak. Utána az árpát malomban megtörették, nagy rézedényben, megfelelő mennyiségű vízzel felöntve, élesztő és komló hozzáadásával két órán át főzték. Lassan lehűtötték, fahordókba töltve hideg pincében tárolták, és nyolc nap után már lehetett fogyasztani. A sört 30–40 literes kannákban szállították a mezőkre. Az aratók 3–4 literes ivóedényből, egymás után ittak belőle. Enyhén savanykás ízű, nagyon alacsony alkoholtartalmú, a szomjat nagyszerűen oltó sör volt. 



Twitter megosztás Google+ megosztás