Csapoltat vagy üvegest?

2015. november 17. kedd
A sörivók többsége esküszik a csapoltra, és állítja, hogy a frissen csapolt sör mindig finomabb. Vajon igazuk van-e?

Elvileg ugyanannak a sörnek csapolt és üveges változata között legfeljebb minimális különbség lehet.  A lager sörök esetében ez valóban igaz, annak ellenére, hogy a gyártási folyamatban egészen a sör fejtéséig – feltéve, hogy ugyanabból a tételből kerül a hordóba és az üvegbe is – nincs különbség. Az eltérés a fejtéssel kezdődik. Ennek roppant egyszerű oka van, ugyanis a palackos sört a palackkal együtt pasztőrözik, a hordóst viszont közvetlenül a hordóba töltés előtt.

A palackos sör pasztörizálása jóval erőteljesebb. Ilyenkor ugyanis a sört már a palackba töltve melegítik fel körülbelül 60 fokra, majd ez követően lassan hűl le a terem, majd a raktár hőmérsékletére. Ez a folyamat közel egy óra alatt megy végbe.

Ezzel szemben a hordós sört a hordóba fejtés előtt egy úgynevezett pillanat-pasztörizálás során másodpercek alatt 71-72 fokra melegítik fel, majd ugyanilyen gyorsan le is hűtik a fejtési hőmérsékletre, nagyjából 2 fokra. Így a hordós sör kevesebb ízbeli és kolloid szerkezetbeli változáson meg keresztül, azaz gazdagabb ízvilágot őriz meg a pasztörizálás előtti állapothoz képest.

A két pasztörizálás közötti különbség következménye, hogy a szavatossági idő a hordós sörök esetében 30-60 nap, míg a palackosnál ez akár 360 nap is lehet. A hordós sörök esetében azért sem szükséges a hosszabb szavatossági idő, mert viszonylag rövid idő alatt eljut a vendéglátóhelyekre és hamar csapra is verik. Az üveges sör viszont akár hónapokig is jó esetben pincében vagy sötét raktárban, rosszabb esetben polcokon állhat. Ez utóbbi azért probléma, mert folyamatosan fényt kap, ami ugyancsak ronthatja az élvezeti értékeit



Twitter megosztás Google+ megosztás