Folyékony kenyér

2015. november 19. csütörtök
A középkori szerzetesek élete egyáltalán nem volt könnyűnek mondható, és többnyire a földi javakban sem bővelkedtek.

A középkorban a kereszténység elterjedésével sok kolostort alapítottak Európába. Amikor Nagy Károly Kr. u. 800-ban császár lett, egyedül Bajorországban 300 kolostor volt – ezek közül néhányban már 150 éve főztek sört! Gera et labora – „imádkozz és dolgozz”, ez volt a mottója a jámbor szerzeteseknek. Nehéz élet volt, a testet sok böjt is gyengítette. Ha nem volt böjt, akkor sem volt gazdagon megrakva a barátok asztala. Szerencsére a szigorú előírások szerint: „folyadék ivása nem töri meg a böjtöt”. Így a sör a „folyékony kenyér” ideális itala volt a keményen dolgozó szerzeteseknek és nem csak a böjt idején.

Mégis mintha valami hedonista életet éltek volna a szerzetesek. legalábbis Eduard von Grützner (1846-1925) német festőművész festményein. Ha csak a képeket szemléljük, bizony úgy tűnik, hogy a szerzetesi élet, maga volt a mennyország. A papok asztalára mindig bőséggel jutott jófajta étel és persze finom itóka is. A képek tanusága szerint a szerzetesek rendszeresen látogatták a boros- vagy söröspincét és dézsmálták a hordók tartalmát.



Twitter megosztás Google+ megosztás