Habbal, vagy anélkül?

2017. április 10. hétfő
A sörhab mennyisége régi probléma. Leginkább persze megszokás – mely országonként változó – kérdése, hogy milyen a sörhab és a sör aránya a pohárban.

– Gazdag ember a kocsmáros, bőven méri a habot – állapította meg Krúdy Gyula egyik elbeszélésének a hőse, célozva arra, hogy a sok habbal a kocsmáros megrövidíti a vendéget. Régi vita ez, hiszen a sörhab felől közelítve a sörhöz, kétféle sörivót különböztetünk meg: az egyik ragaszkodik a tisztességes habkoronához, a másik viszont inkább lemond a habról, de a sör csordultig töltse meg a poharat.

Néhány országban csapolás közben a masszív hab képződése alapvetően fontos. Olyan országokban, mint például Belgium, hagyományos az, hogy a pohár fele habbal van tele. Az Egyesült Királyságban meglehetős különbségek vannak tájegységek szerint, néhány helyen, például Lon­donban és dél-keleten a habot gyakran úgy tekintik, mint ami felesleges. Ezzel el­lentétben valamicske kis hab általában kívánatos Észak-Angliában, amellett, hogy a sört is becsülettel kimérjék. 

Ennek ellenére sok angol szereti a habot, de emellett a tel­jes folyadék-térfogatú, tehát a hiánytalan mennyiségű sört is. Néhány éve a dolgok olyannyi­ra elfajultak, hogy a sörhab mennyiségét már a bíróságon is felvetették. Bármennyire furcsa is, de azok akik ragaszkodtak, hogy egy teljes pint legyen a folyadék mennyisé­ge, perelték a kocsmárosokat, akik az igényeknek megfelelően habbal mérték ki a sört. A bíróság dodonai döntést hozott: az ésszerű méretű hab­koronát a sör jellemző tulajdonságának kell tekinteni, de ugyanakkor a fogyasz­tónak joga van ahhoz, hogy ragaszkodjon a folyékony rész teljes mennyiségéhez.



Twitter megosztás Google+ megosztás