Kozák koktél

2021. október 3. vasárnap
Arra nem emlékszem, hogy hogy kerültünk a csallóközi falu kocsmájába, csak arra, hogy a vasárnap délután érdekes véget ért.

Az egész probléma ott kezdődött, hogy a falusi kocsmában kizárólag Kőbányai világost lehetett kapni. Ezt már akkoriban sem fogyasztottuk, így aztán gondoltuk megkóstoljuk a ház vörösborát. Mit mondjak: lehet, hogy a kőbányaival jobban jártunk volna. De már lehúztuk a két decit. A szabály ugye, hogy borra sör meggyötör, szóval innét már nem volt visszaút. 

Rendeltünk még két decit fejenként, de háromdecis pohárba és felöntöttük egy deci kólával abban a reményben, hogy ihatóbb lesz a bor. Hát a kísérlet sikerült és így aztán kiderült, hogy a kettő együtt sem lett jobb, mint a vörösbor magában, csak annyiban, hogy a kóla elvette a bor határozott savanyúságát, amit egy kellemesnek nem nevezhető, édeskésség váltott fel. 

Barátom azonban nem tartozott azok közé, akik gyáván megfutamodnak, egyébként is a faluban csak ez az egy kocsma üzemelt és még bő egy óránk volt haverunk érkeztéig. Így aztán Laci javaslatára a következő vörösbort egy remek ipari szesz és aroma alapú konyakkal öntöttük föl. Határozott javulást nem igazán tapasztaltunk, de ekkor már elragadott bennünket az alkotásvágy.

Szóval elkezdtünk sakkozni a piákkal, hogy megtaláljuk az ideális arányát a három összetevőnek. Tudtuk, hogy rossz alapanyagokból nem lehet rendes italt keverni, de hátha mégis – gondoltuk. Sokadik nekifutásra végül úgy éreztük megtaláltuk legjobb összeállítást – bár az is lehet, hogy csak érzékszerveink fáradtak el végérvényesen. Szóval két deci vörösbor, fél deci konyak és fél deci kóla keveréke lett a befutó.

Hogy miért neveztük el kozák koktélnak fogalmam sincs, de több évnek kellett eltelnie, hogy még egyszer – ezúttal minőségi piákkal – kipróbáljam. Nem lett a kedvencem. Egyébként is ma már egy falusi kocsmában sem fordulhat elő az szégyen, hogy csak egyféle sör kapható, szóval egyértelmű a választás.



Twitter megosztás Google+ megosztás