A lambic különleges világa

2017. szeptember 12. kedd
A lambic a búzasöröknek egy egészen különleges fajtája, amely az egész világon csak és kizárólag a Brüsszel környéki Senne-völgyben „terem meg”.

Nem véletlen a kifejezés, hiszen ezek a sörök élesztő hozzáadása nélkül készülnek. Az erjedés – hasonlatosan a borhoz – a Senne-völgy természetes mikroflórájának köszönhetően spontán módon indul be. A folyamat a gyakorlatban úgy zajlik, hogy a forrásban levő sörlevet nagy, széles kádakban fokozatosan lehűtik, és kitárják az összes ablakot és várják hogy beinduljon az erjedés – ami évszázadok óta évről-évre bekövetkezik.

Az elsődleges erjedés lezajlása után a sört hordókba, vagy nagyobb tartályokba fejtik, majd hónapokig, esetenként évekig érlelik. Az első „születésnapja” előtt a sört „új sörnek” nevezik, csak a két nyarat megért sörök érdemlik ki az „öreg sör” titulust. A lambic változatai közül a gueuze régi és új sör keveréke. A keverés folyamata újabb erjedést indít el és szénsavasabbb is lesz az ital. A faro egy szervírozásnál/palackozásnál cukorral édesített gyengébb lambic. Ugyancsak egészen különleges sörélményt nyújtanak a gyümölcsökkel ízesített lambicok, a kriek és a frambozen.

Brasserie Goossenset 1767-ben alapította a Nestor Goossens a Sint Gertrudis-Pede faluban. A sörfőzdét a hatvanas években bezárták, de csodák-csodája, fennmarad néhány 0,75 literes palack sör az 1957-1962 között palackozottak közül. Ezek egyenként mintegy hetvenezer forintért kerültek forgalomba. Azok szerint, akiknek lehetőségük volt megkóstolnia a a Goosens lambic-ot, állítják, hogy bár az öregedés nem múlt el nyomtatlanul, ma is élénk és tiszta – igazi ízélmény.



Twitter megosztás Google+ megosztás