Oktoberfest a bajor sörünnep

2015. október 3. szombat
A müncheni Oktoberfest három hete alatt, a 6,5 millió látogató, több mint 60 ezer hektoliter sört iszik meg.

Talán kevesen tudják, hogy az Oktoberfest eredetileg a lovassport ünnepe és mezőgazdasági kiállítás volt. Kezdetben a Terézia réten nem is mértek sört, csak a szomszédos sörözők teltek meg vendégekkel ezeken az őszi napokon. 1810. október 12-én kötött házasságot Ludwig trónörökös és Therese von Sachsen-Hildburghausen. A lakodalmat az akkor még München külvárosához tartozó Theresien Wiese-nek nevezett hatalmas parkban tartották. A park azóta is minden ősszel megtelik emberekkel, akik söröskorsók emelgetéssel múlatják az időt. A rendezvény rövid időn belül a város első számú látványossága lett, 1818-ban már ringlispíl és két óriási hinta is csábította a münchenieket a fesztivál látogatására. 1835-ben már százezer látogatója volt, akik mintegy kétszáznegyvenezer „massbiert” döntöttek le a torkukon. 1880-ban pedig már villanyvilágítással hosszabbították meg a napi nyitva tartást. Sörsátrat először Michael Schottenhammer állított fel a réten 1896-ban. A négyszáz személyes sátor mellett ekkor már mintegy hatszáz pavilon és bódé is üzemelt. Ugyancsak a múlt század végéről származik a fesztivált bevezető söröskocsi-felvonulás München utcáin.

Az elmúlt szűk kétszáz évben nem is maradt el Oktoberfest, csak nagyon nyomós indokkal. Először 1854-ben voltak kénytelenek lemondani a müncheniek kedvenc fesztiváljukról egy kolerajárvány, majd 1870-ben a német-francia háború miatt, majd három évvel később ismét a kolera szedte áldozatait a városban. A huszadik században a két világháború ideje alatt, majd az azt követő években maradt el a népünnepély. A hagyományt végül 1950-ben élesztették újjá.

A sörünnep – amelyen hagyományosan csak a müncheni sörgyárak vehetnek részt – minden évben pompás felvonulással veszi kezdetét. A réti vendéglősök feldíszített lovak húzta kocsikkal vonulnak végig a városon, hogy délre a rétre érjenek. Itt, az 1887-ben kezdődött hagyomány szerint a város polgármestere egy kéthektós hordó csapra verésével egy rövidke mondat kíséretében – „O’ zapft is!” (A hordó megcsapolva!) – szabad folyást enged a sörnek és az általános jókedvnek. Ha az időjárás nem szól közbe, az átlagosan 6-7 millió látogató 700 ezer sült csirkét, 600 ezer szál kolbászt, 14 ezer kilogramm halat, 45 ezer grillezett csülköt és 90 ökröt fogyaszt el a megközelítőleg 85 ezer hektoliter sör mellé. Kiszolgálásukkal és szórakoztatásukkal mintegy 12 ezren foglalkoznak.

Minden müncheni, de talán minden bajor szent kötelességének érzi, hogy évente egyszer kivegye a naftalinból a hagyományos népviseletét, magára húzza és elinduljon a Theresien Wiese felé. Megérkezve oda pedig elfoglalja a cége, baráti társasága által jó előre lefoglalt helyét, és belecsapjon a mulatságba. Ami nagyjából abból áll, hogy a sátor közepén, vagy valamelyik oldalában egy emelvényen bajor bőrgatyás rezesbanda játssza az 1980-as évek diszkóslágereit igen sajátos felfogásban, a közönség nagy része pedig a padokon állva, kezében a literes korsót himbálva üvölti hozzá a szöveget, természetesen annak német nyelvű változatát. Amikor a szám véget ér, ha lehet még nagyobb kurjongatással összeütik korsóikat, és nagyokat húznak belőle. Kegyelem nincs, ha a zenekar elfáradt, rögvest a helyébe áll egy másik, és ott folytatja, ahol az előző abbahagyta.



Twitter megosztás Google+ megosztás