Üres üvegek határtalanul

Ma az automaták korában ez már nem kérdés, a gép vonalkodóolvasó alapján szelektál, de gyakran, mégis visszadobja azokat az üvegeket is, melyeket az adott boltban vásároltunk.
Erről jutott eszembe egy rendszerváltáskori történet.
Egy élelmes szombathelyi férfi rájött, sörösüvegeket kell gyűjtenie kis hazánkban, aminek darabjáért Ausztriában annyit kap schillingben, mint amennyit itthon forintban. Szerény válalkozása napi egy fuvart bonyolított le a legközelebbi osztrák kereskedésig, Az autóba hat rekesz sör fért, ez akkoriban fuvaronként napi ezer forint körüli bevételt jelentett a találékony férfinek.
Ezt az ötletet fejlesztette tovább egy mátészalkai úriember, aki pótkocsis teherautóval járt a folyékony kenyér göngyölegéért a volt Szovjetunióba. Ott ugyanis harminc fillémek megfelelő összegért jutott az üvegek darabjához. Igaz nem Ausztriában, hanem itthon értékesítette két forintért a palackok darabját, de mondanunk sem kell a válalkozás így is szépen jövedelmezett.
Természetesen szemet vetett a jó üzletre valaki más is a nyírségi kisvárosban, ám ahelyett, hogy jó boltot csinált volna, rútul ráfizetett: kocsija összes gumiját kiszúrta az ötletgazda, mondván, egy életre menjen el a szemfüles kedve attól, hogy más szemétdombján kapirgáljon.
Photo by Isabella Christina on Unsplash