Üres üvegek határtalanul

Az üvegvisszaváltás mindig is komoly herce-hurca volt, az átvevő szigorán múlt, hogy melyik üveget veszi vissza és melyiket nem.

Ma az automaták korában ez már nem kérdés, a gép vonalkodóolvasó alapján szelektál, de gyakran, mégis visszadobja azokat az üvegeket is, melyeket az adott boltban vásároltunk.

Erről jutott eszembe egy rendszerváltáskori történet.

Egy élelmes szombathelyi férfi rájött, sörösüve­geket kell gyűjtenie kis hazánkban, aminek darabjáért Ausztriában annyit kap schil­lingben, mint amennyit itthon forint­ban. Szerény válalkozása napi egy fuvart bonyolított le a legközelebbi osztrák kereskedésig, Az autóba hat rekesz sör fért, ez akkoriban fuvaronként napi ezer forint körüli bevételt jelentett a találékony férfinek.

Ezt az ötletet fejlesztette tovább egy mátészalkai úriember, aki pót­kocsis teherautóval járt a folyékony kenyér göngyölegéért a volt Szovjet­unióba. Ott ugyanis harminc fillémek megfelelő összegért jutott az üvegek darabjához. Igaz nem Ausztriában, hanem itthon értékesítette két forintért a palackok darabját, de mondanunk sem kell a válalkozás így is szépen jövedelmezett. 

Természetesen szemet vetett a jó üzletre va­laki más is a nyírségi kisvárosban, ám ahelyett, hogy jó boltot csinált vol­na, rútul ráfizetett: kocsija összes gumiját kiszúrta az ötletgazda, mond­ván, egy életre menjen el a szem­füles kedve attól, hogy más szemét­dombján kapirgáljon.

 

Photo by Isabella Christina on Unsplash