Utcán át

2019. február 22. péntek
Nyilván minden sörissza ismeri az állapotot, hogy egy-egy kiadósabb esti sörözés végén még vinne haza is, de drágállja a kocsmai árat.

Régebben – mondhatnám azt is, hogy jó régen – több vendéglőben is volt egy kedvezmény, amit akkor kapott a vendég, ha megvásárolrt sört nem helyben fogyasztotta el, hanem „utcán át” hazavitte, hogy még egy-két sörrel teljessé tegye az esti örömét. Ez az „intézmény” még a korai zárórák idejében működött, amikor a legtöbb vendéglátóhely bizony tíz órakor bezárt.

Emiatt az összes pesti sörissza ismerte az olyan hosszan, éjfélig, alkalmasint hajnalig nyitva tartó helyeket, mint a Húszéves a Múzeum körüton, vagy a „kis” Wernesgrüner a Váci utcában. Ahol sokszor fogadta teltház az éjszakai sörturistát, de azért féllábon állva csak-csak le tudott csúsztatni egy-két sört a torkán és előbb utóbb akadt ülőhely is..

Akkoriban a szocialista országok fővárosairól több vendéglátóhelyet is elneveztek Budapesten – ahogy szinte mindegyik szocialista fővárosban volt Budapest étterem is. A Bukarest a Bartók Béla úton, a Szófia a Kossuth Lajos téren, a Belgrád a Belgrád rakparton, a Berlin a Szent István körúton működött.

Ez utóbbi Maláta úrnak azért volt különösen kedves, mert az első osztályú étterem ruhatárja mellett volt egy aprócska fülke, ahol bolti áron lehetett az NDK-söröket beszerezni és ez – akkoriban a környéken – egyetlen tíz óra után is létező sörforrás, gyakran mentette meg a szomjanhalástól.

A rendszerváltás után valamennyi testvéri ország fővárosáról elnevezett étterem bezárt vagy átalakult és a sorra nyiló „éjjel-nappal” közértekben gond nélkül beszerzehető volt a muníció. Így sokáig nem hiányzott az „utcán át”  lehetősége, de mostanában egyre több kerületben hoztak rendeletet az esti szeszesital-árusítás korlátozásáról, így aztán lehet, hogy ismét jól jönne egy ilyen beszerzési lehetőség.

 

Fotó: Bauer Sándor (FORTEPAN)



Twitter megosztás Google+ megosztás