A lejárt szavatosságú söreikkel igen csúnyán bántak el az Aurora-i Dock Brewing udvarán, ahol Can Bash néven rendeztek jópofának vélt eseményt.
A legtöbb ember hallotta már a „csocsó” kifejezést, de az kevesen tudják, hogy több feltalálója is van a játéknak.
Ültünk a reggeli napsütésben és örültünk annak, hogy ismét túléltünk egy viharos éjszakát.
Aki ismer tudja, hogy nem járok síelni, szóval a történet nem az enyém, de a mesélő megbízható forrás, régi barátom Tamás.
A snóblihoz intellektus, alapos emberismeret, pszichológiai érzék és jó kombinációs készség kell, no meg, egy kis szerencse is; mivel játék.
A fényképet az interneten találtam. A képhez azonban nem volt játékszabály, holott azt is illett volna átírni. Megpróbáltam.
Mikor először Belgiumban jártam, Zaventemben laktunk, a brüsszeli repülőtér mellett. A hivatalos program után ki-ki kedve szerint tölthette az estéjét.
A média kialakította a tökéletes – magyarán televízión kötvetíthető – kártyajátékát a texas holdemet, de jobb kocsmákban még mindig az ulti a menő.
Szina Kálmán története persze nem jellemző és semmiképpen nem a nőkről, csak a hárpiákról szól.
Egy darts világbajnoki, vagy Premier League meccs láttán egyértelművé válik, hogy a sör és a sport kapcsolata ebben a játékban csúcsosodik ki.
Az alkohol hatására mindenki megváltozik, gond csak akkor adódik, ha a rosszabbik énünk kerekedik felül.
Az ujjhúzás kocsmai játéknak indult, de manapság Bajorországban és Ausztriában hagyományőrző küzdősportként űzik.
A flipperezés lényege, hogy játékgépen két kar segítségével minél tovább kell fenntartani egy fémgolyót a lejtős pályán, harcolva a gravitációval és az elrejtett csapdákkal
Akár gyufát is pöckölhetünk, mindeg, mert a kocsmai játékok többségének lényege, értelme és fő célja annak eldöntése, hogy ki fizeti a következő kört.
