A kibicnek semmi se drága, szóval be lehet állni a pult mögé és aztán lehet bizonyítani.
A Liquid History londoni kocsmatúrája két mérföldes séta London ódon utcáin, amelynek során történelem egy furcsa oldalával ismerkedhetünk meg.
19. század második felében a teplicei kabaré zenével, tánccal, fókalovaglással a leghíresebb szórakozóhely lett Csehország északnyugati részén.
Régóta Oslóé az a kétes dicsőség, hogy itt a legdrágább a sör a világon, a drágább helyeken akár tizenöt eurót is elkérnek egy korsó sörért.
Kivel nem fordult elő, hogy egy fárasztó nap végén egyedül tér be egy sörözőbe, vagy hazaérkezve kinyit magának egy sört?
Ha az ember kocsmába jár, ne csodálkozzék, ha csúnyán beszélnek vele, vagy mint esetünkben, hogy kioktatják.
Brno Csehország második legnagyobb város, a magyar sörturisták egyik kedvelt célpontja. Zelovich Gábor brnoi kocsmakalauzát olvashatják.
A Craft Head harminckét sörcsappal, egy kiváló bottleshoppal, remek ételekkel és jókora teraszával várja vendégeit.
Régi kedvencünket a végleges bezárás fenyegeti, de talán nem hiába tiltakoznak egy petíció aláírásával a Rotunda vendégei.
Ha az ember évek óta iszik a legjobb barátjával, akkor nem sok meglepetés éri, már minden történet ismerős.
Ha eddig megúszták, most a járvány miatt jó néhány kocsma lehúzhatja a redőnyt.
A vasút hőskorában a vonatok sok időt töltöttek a nagyobb állomásokon, az utasok addig a restiben akár meg is ebédelhettek.
A terasznyitás nagy napján hasonló eset nyilvánvalóan nem történhet, kizárt ugyanis, hogy bárhol is ne legyen friss a csapolt sör.
Az emberek már évszázadok óta használják fájdalmuk csillapítására az alkoholt, aminek egyik fontos hatása, hogy könnyebben kisírja magából az ember a bánatát.
A „sötét középkort” követő évszázadokban lett a kocsma semleges gyülekezőhelye a különböző rétegek csoportjainak.
Visszahívás a meghívásra, avagy tényleg vannak még törzshelyek Budapesten? – ezzel a címmel reagált Bús Krisztián barátunk a tegnapi Itt is ittam című cikkünkre.
Ez itt egy tervezett sorozat első darabja: történet egy vendéglőről, mely többször is arculatot váltott. Szilvakék Paradicsom anno 1997.
Életemben sokszáz kocsmában jártam és rengeteg emberrel ismerkedtem össze, de egyiket sem hívtam meg soha a lakásomba.
