Lajos mint mindennap, ezen a reggelen is a törzskocsmájában kezdte a napját.
A szomszéd asztalnál két férfi ült. Ha nem is sok, de még egy ujjnyi sör lötyögött a poharuk alján. Ezért váratlan volt, hogy felálltak és távoztak.
A kocsmában gyakran téma az ittas vezetés. A sztorik többnyire csattanós poénnal érnek véget, a valóság azonban nem ennyire vidám.
Nem tudom tapasztalták-e már, hogy minél több sört isznak, annál szomjasabbak lesznek?
Felnőtt életem vasárnap reggelei hosszú-hosszú éveken keresztül szinte mindig ugyanúgy zajlottak.
Ültünk a reggeli napsütésben és örültünk annak, hogy ismét túléltünk egy viharos éjszakát.
Aki ismer tudja, hogy nem járok síelni, szóval a történet nem az enyém, de a mesélő megbízható forrás, régi barátom Tamás.
Arra nem emlékszem, hogy hogy kerültünk a csallóközi falu kocsmájába, csak arra, hogy a vasárnap délután érdekes véget ért.
Tapasztalataim szerint egy sajtófogadás étel és ital kínálatának minősége fordítottan arányos a megosztani kívánt hír értékével.
Ha az ember kocsmába jár, ne csodálkozzék, ha csúnyán beszélnek vele, vagy mint esetünkben, hogy kioktatják.
A terasznyitás nagy napján hasonló eset nyilvánvalóan nem történhet, kizárt ugyanis, hogy bárhol is ne legyen friss a csapolt sör.
Lehet, hogy stadion sok épült az utóbbi évtizedben Budapesten is, de a régi focipályák száma lassan a nulla felé tendál.
Életemben sokszáz kocsmában jártam és rengeteg emberrel ismerkedtem össze, de egyiket sem hívtam meg soha a lakásomba.
Mikor először Belgiumban jártam, Zaventemben laktunk, a brüsszeli repülőtér mellett. A hivatalos program után ki-ki kedve szerint tölthette az estéjét.
Pesti vagyok, nem budai, mégis a hetvenes évek közepétől a rózsadombi Bimbó csárda volt az egyik gyakran látogatott bázis.
„A Móri mindig egy szar hely volt, sunyi alkeszok törzshelye, ócska lőrét mértek, de legalább nem volt drága” – írta az affér helyszínéről Merza Gábor barátom.
Az első látásra megszerettem – és sokáig a kedvenc prágai kocsmám is maradt – az U Černého vola.
A prágai kocsmák egyik csodája volt számomra, hogy a pincérek kérés nélkül, azonnal hozták a következő sört, ha kiürült a korsó.
