Címszavak egy sörlexikonból

Belle-Vue: Philémon Vanden Stock szabómester 1913 óta főzőtt söre. Nevét 1927-ben kapta, amikor a szabóból lett sörgyáros megszerezte a Belle-Vue Cafét, ahol azután saját sörét mérhette. A Belle-Vue a cseresznye ízesítésű sörök piacán piacvezető. Ezenkívül készítenek még málnaízesítésű framboiset, valamint Sélection Lambic nevezetű gueuzét, amely kétévesnél idősebb lambicok keveréke.

Berliner Weisse: A rokon dél-német búzasörhöz hasonlóan a „Berlini Fehér” sörcefréje búza és árpamalátából készül, bár a berliniek csak negyed annyi búzamalátát használnak a sörfőzéshez. És épp úgy ahogyan Dél-Németországban a berlinieknél is a sör utóerjesztés után kerül palackba. A „Berlini Fehér”-be juttatott tejsavbaktériumok hatására a palackban egy második erjedési folyamat is megindul. Ez a második erjedési folyamat a sörnek enyhén savanykás ízt kölcsönöz, aminek tulajdonképpen a „Berlini Fehér” frissítő erejét köszönheti. 

Bishops Finger: A Püspök Ujja a Kent megyében, az angliai komlótermesztő vidék központjában fekvő Faversham város történelmi jelentőségű Shepherd Neame sörgyárának minőségi söre. A sör nem mindennapi neve arra a régi típusú, fából készült útjelző táblára utal, melyet gyakran látni Kent megye vidéki útjai mentén, és amely egy iránymutató ujjra emlékeztet.

Borsodi Sörgyár: A gyárat a 70-es évekre állandósuló sörhiány hívta életre. Magyarország  akkori második legnagyobb sörgyára épült fel a Miskolc melletti Bőcsön. A privatizáció során a bőcsi sörgyár előbb a belga Interbrew, majd a Molson Coors sörgyártó  tulajdonába került.

bóza: Búzából, árpából, köleskásából, vagy ezek keverékéből főzött, mézzel, kancatejjel vagy tejsavval erjesztett savanykás sörtípus a középkorból.

böjtös sör: A XVI–XVIII. században Európa számos országában nagyböjt előtt házilag főzték (Németországban Fastenbier néven), városi rendeletek alapján. Erős, vastag, jól szállítható sör volt, nemcsak italként, hanem böjtöléskor étel helyett is fogyasztották.

Brewery History Society: Angol sörbarátok társasága, mely a sörgyárak történelmének dokumentálásával foglalkozik.

Broyhan, Cord: Hamburgi származású sörfőző, aki az angol búzasörfőzés módját honosította meg Hannoverben. A Broyhan valószínűleg felvett név, értelme sörcsap.

búza: A középkorban a gallok a Cerevisia sör készítéséhez használták. Késbb ott használtak búzát, ahol bőven volt, árpa viszont nem, például Ukrajnában. Természetesen a búzasörök alapanyagaként ma is használatos.

búzamaláta: A búzasör és egyéb felső erjesztésű sörfajták – mint például a kölsch – előállításához használt maláta. Az árpától eltérően egyelőre még nem alakult ki kifejezetten sörbúzafajta. Malátagyártás szempontjából a legnagyobb különbség az árpa és a búza között a búzának az árpához képest szinte hiányzó héjszerkezete, valamint a búza igen magas fehérjetartalma. Ezek az adottságok komoly problémákhoz vezethetnek a sörgyártás folyamán. Ez indokolja, hogy a búzamalátához mind a mai napig árpamalátát kevernek. Igaz megfigyelhető, hogy a sörgyárak a búzasör-gyártás terén szerzett tapasztalataikat hasznosítva fokozatosan csökkentik az árpamaláta részarányát a sittungban.

búzasör: A búzasör legalább 50 százalékban búzamalátából készül, többnyire árpamaláta hozzáadásával, felsőerjesztéssel. A technika és a technológia fejlődésével egyre magasabb a búzamaláta tartalma, sőt sikerült a búzamaláta túlzott habzását is annyira lecsökkenteni, hogy két-három évtizede hordós kiszerelésű búzasört is főznek. Az igazi azonban, a palackba fejtett élesztős avagy szűretlen változat, melynek másodlagos erjedése a palackban zajlik. Gyártanak szűrt búzasört is, de a bajorok szerint ilyet csak a halfejű észak-németek isznak. A berliniek búzasöre elsősorban alacsonyabb alkoholtartalmával üt el a bajortól, de fontos, hogy a német fővárosban, hajlamosak a „Weissbiert” mindenféle szirupokkal színezni. A szűretlen búzasör kitöltése külön tudomány, komoly odafigyelést igényel. Népszerűségének is ez az egyik titka: a különleges pohár, a figyelmes töltögetés és persze a különleges, a hagyományos kesernyéstől teljességgel eltérő savanykás, fanyar íz.

búzasörös-pohár: Németországban 1100 sörfőzde foglalkozott és több száz foglalkozik ma is búzasör főzéssel. A búzasört mégis csak a XX. században kezdték el üvegpohárba tölteni – előtte korsóból fogyasztották – és a jellegzetes búzasörös pohárforma – ez a jellemzően félliteres, felfelé öblösödő alak – is csak az 1950-es években lett általános.

CAMRA: A független brit sörfőzdék felvásárlása és bezárása ellen, valamint az „igazi” ale megmentése érdekében 1971-ben létrehozott fogyasztóvédelmi társaság, a CAMRA (Campaign for Real Ale). A mozgalom tagjainak száma fénykorukban meghaladta a százezer főt, de ennél nagyságrendekkel több szimpatizánsuk volt. A CAMRA sikeresen akadályozott meg, vagy odázott el hosszabb időre sörfőzde bezárásokat. Megalakulásuk óta adják ki a What's Brewing című folyóiratot, de különböző helyi szervezeteik is adnak ki időszaki kiadványokat. A szervezet ezen kívül minden évben kiadja a Good Beer Guide sörkalauzt, és megrendezi a Great British Beer Festivalt.

Cannstatti népünnep: A stuttgarti Cannstatter Volksfest Németország a második legnagyobb sörünnepe – az Oktoberfest után – akár a rendezvény területi nagyságát, a látogatók számát vagy a sör fogyasztás mértékét tekintjük mértékadónak. Az első ünnepélyt 1818. szeptember huszonnyolcadikára hirdette meg I. Vilmos király Stuttgart és környéke aratási ünnepeként. 

cefrézés: A sörfőzés első fázisa, amely során a malátaörleményt lassú felmelegítés mellett vízzel keverik össze. A folyamat célja, hogy az őrölt malátában levő, hasznos anyagokat, fehérjéket, még oldható keményítőt minél nagyobb mennyiségben kioldják, és az aktív enzimek segítségével cukorrá alakítsák. A cefrézés 65-75 Celsius fok hőmérsékleten történik. A sörfőzésnek ez az a szakasza, amikor beállítják a készítendő sör alkoholtartalmát is.

celia: A középkori kolostorokban főzött erős sört árpából vagy búzából, néha a kettő keverékéből főzték, az árpasört az elkelő vendégek részére készítették.

cerevisia: A gallok által főzött búzasör a római írók munkáiban. A leírások szerint kellemetlen, keserű, bakszagú, erős sör volt. Diocletianus római császár adótörvénye is említi. A középkorban a kolostorokban is főztek ezzel a névvel, mindennapi fogyasztásra, a szerzetesek és zarándokok részére zabsört. Nevezték Cerevisia nonalis-nak, vagyis kilenc órai sörnek is, emlékeztetőül arra az időre, amikor Krisztus szomjasan függött a kereszten.

cerveceríák: Latin-amerikai kis sörfőzdék, melyek már a XVI. századtól kezdve működtek, de az olyan szeszes italok, mint amilyen a mescal és a tequila, népszerűbbek voltak a sörnél. Egészen addig, amíg a XIX. században meg nem érkeztek a jéggyártó gépek. Ezt követően Latin-Amerikában is a sör lett a legnépszerűbb ital.

chicha: Az Andok közelében élő népek kukorica söre. A készítés ősi eljárása szerint a kézzel morzsolt kukoricaszemeket megőrlik, majd apránként egy forró vizes edénybe öntik és folyamatos keverés mellett sűrű masszát főznek belőle. A kihűlt pépet aztán megrágják, és egy edénybe köpik, így a nyál enzimjei a keményítő egy részét cukorrá alakítják. Ezek után a masszát megszűrik, és újabb főzés kezdődik, eközben az edénybe – édesítés céljából – érett banánt is dobnak. Végül vizet adnak hozzá, amíg el nem érik a kívánt sűrűséget.

cirok: A sörgyártásban csak ritkán, csak egyes vidékeken, főleg a középkorban használt pótanyag. Felhasználás előtt hántolómalomban a mag héjától és a vörös maghártyától meg kell tisztítani, mert ezek kellemetlen mellékízt adnának a sörnek.

Common Ale: A középkori Angliában készített egyszerű sör neve.

Corma: A római történetírók munkáiban a gallok árpasöre, amely a Krisztus utáni évszázadban gall és kelta népi ital volt.

cukorfesték: (cukorkulőr): Maximális tisztaságú keményítőből vagy nádcukorból állítják el, kevés vízzel hígítva, magas hőmérsékleten, levegő jelenlétében karamellizálódik. Szirupszerű, sötétbarna folyadék, magas színező képessége és a sörrel való jó keverhetősége miatt elsősorban a barna sörök színezésére használják, jellegzetes ízt és szép fehér habot is ad a sörnek.

csang: Tibeti sör. Bár a tibetiek a különféle alkoholokat általában Kínából hozzák be, természetesen maguk is állítanak elő alkoholt: sört, és pálinkát.  Közép-Tibetben a tea mellett a pálinka teljesen szokásos ital, míg az indiai határ mentén, valamint a Himalája kisebb városaiban, ahol a lakosság tibeti, sört erjesztenek. A csang-ot Tibetben rizsből, kukoricából, zabból, búzából, kölesből vagy árpából készítik. Árpa vagy  köles esetében a szemeket először megpirítják, majd durvára darálják, azután megfőzik és levegőn valamelyest megszárítják. Megsózzák, és tcsonug-tcsi-vel (szárított élesztő) keverik, végül az egészet egy nagyobb gombóccá formálják és erjedni hagyják. Néha az élesztőbe porrá tört borsot is kevernek. Azután az erjedt gabonából betesznek valamennyit egy hosszú keskeny fahordóba majd a gabonát leöntik forró vízzel, amelyhez némelyek cukrot is adnak. Rövid idő elteltével elkészül a sör, amit nem úgy isznak, mint a teát, hanem (általában langyos állapotban) nádszállal szívják. Kitűnő csang-ot lehet készíteni rétegenként lerakott és két hónapon át lefedve tárolt gabonából. Amikor megszáradt, kosarakban tárolják, ahonnan mindig szükség szerint kivehető a megfelelő mennyiség. Az ital erőssége természetesen attól függ, mennyi ideig erjesztették a gabonát. Tibetben általánosságban a viszonylag alacsony alkoholtartalmú sört kedvelik.

csellek: Egy darab fából faragott, füles vagy fületlen sörivó készség.

csízió: A eredeti jelentése verses kalendáriumféle. A régi kalendáriumok, a Biblia mellett az egyszerű emberek legfontosabb olvasmánya, ismereteinek lexikona volt. Minthogy a sörfőzés népi mívesség volt, a kalendáriumok telis-teli vannak sörös vonatkozásokkal, a sörfőzés számtalan praktikájáról szóltak.