Olvasási idő: 3 perc
A Russian Imperial Stout nem orosz sör, hanem egy sörtípus, melynek keresztatyja – ha hihetünk a sörlegendáknak – egy Albert Le Coqnak nevű Poroszországban született belga kereskedő. Ő volt az aki felismerve a sörben rejlő üzleti lehetőséget az 1800-as évek elején elkezdte felvásárolni a portereket Londonban, hogy aztán saját címkével ellátva Oroszország fővárosába, Szentpétervárra exportálja azokat, immár a Russian Imperial Stout néven.
Hogy a stout elnevezés Le Coq agyából pattant-e, vagy hallott már arról, hogy a szigetországban a kocsmák legerősebb söre viselte a stautest ale nevet és ezt rövidítette stoutra – ezt nem sikerült kiderítenünk.
A porter sör pétervári sikerét, Le Coq felbukkanása előtt száz évvel Nagy Péter orosz cár angliai útja alapozta meg. A cár Londonban kóstolta az akkortájt nagy népszerűségnek örvendő portert és rögtön rendelt is belőle egy szállítmánnyal, hogy otthon is élvezhesse. Ahhoz, hogy a sör ne csak a hosszú utat bírja ki, hanem még utána is megőrizze minőségét az angol sörfőzők a megszokottnál erősebbre főzték és gazdagon adagolták hozzá a komlót is, ami szintén meghosszabbította sör szavatossági idejét.
A híres angol sör nagyon népszerű lett a pétervári arisztokrácia körében – a pór nép számára megmaradt italnak a vodka és a kvasz – és II. Katalin is rendszeresen rendelt belőle az udvar számára. Sőt az uralkodónő 1795-ben engedélyt adott egy Abraham Friedrich Krohn nevű német bevándorlónak, hogy Péterváron megépítse Oroszország első sörgyárát.
Kicsit előrelépve az időben Krohn sörgyára az 1910-es években Stepan Razin néven kezdte el forgalmazni söreit – emléket állítva ezzel a híres 17. századi kozák lázadónak, aki számtalan orosz népdal és mese hőse lett moszkvai kivégzése – elevenen négyelték fel – után.
A Stepan Razin sörgyár – jelenleg a Heineken-csoport tagja – is gyárt egy nyolc százalék alkoholtartalmú porter sört, akárcsak a másik nagy pétervári sörgyár az 1990-óta működő – Carlsberg-csoportba tartozó – Baltika. A Baltika érdekessége, hogy söreit számozza, a hét százalék alkoholtartalmú Porter a 6-os számot viseli. És itt jön a csavar a történetbe. Mindkét sör a Baltic porterek családjába tartozik – azaz szemben angol névrokonaikkal nem felső-, hanem alsóerjesztésűek. A családnév eredete arra az időre utal, amikor a balti országok még nem rendelkeztek önálló sörgyárakkal és a német valamint a holland sörök mellett az erős angol porterek voltak ezekben az országokban is a legnépszerűbbek. Aztán mikor maguk is elkezdték gyártani ezeket erős söröket, igaz ugyan, hogy porternek nevezték, de valójában közelebbi rokonságot ápolnak a német duplabakokkal.