Olvasási idő: 3 perc
Hogy az angoloknak azóta semmi nem jön össze azért bizony okolható az alkohol is: egyetlen más ország élvonalában nem találunk annyi hírhedt piást mint a Premier League-ben. George Best, Tony Adams, Paul Gascoine, Wayne Rooney, hogy csak a leghírhedtebbeket említsük, nem csak futballtudásukkal, de kocsmai botrányaikkal is gyakori szereplői voltak a híreknek. Sikeres pályafutása ellenére ugyancsak ebbe a táborba tartozik Roy Keane, a Manchester United volt játékosa is.
Nehéz gyerekkora volt, mivel az apja a Guinness-szel kötötte össze életét. Roy hamar rájött, hogy a legjobb „menekülési útvonalat” a sport jelenti számára. Először a boksszal próbálkozott, de végül a focinál kötött ki. Profi pályafutását 19 évesen a Nottingham Forrestnél kezdte, de a csúcsra a Manchester Uniteddel ért, ahova 1993-ban igazolt. Az első években kemény belépőivel kétes hírnevet szerzett magának. Rosszfiús imázsát csak erősítette, hogy 1997-ben éjszakai piálás után haverjaival szétvertek egy lokált. Ekkortájt erősödött benne az atyai vérvonal: egyre jobban szerette a Guinnesst. „Túl sokat ittam” – ismerte el. És túl sok bár vert szét, túl sok botrányt okozott piálás közben – tesszük hozzá.
Alex Fergusson – azaz Sir Alex –, az edzők legjobbika azonban tudta, hogy hajtsa el az ivócimborákat, és a jó útra tért Keane ezt fantasztikus játékkal honorálta meg. 1999-ban a United mindent megnyert, amit csak lehetett. Keane azonban ismét bajba keveredett: két nőt zaklatott egy manchesteri pubban, majd persze verekedett, és szétverte a bárt is.
A javíthatatlan kocsmai verekedő, bár az idő múlásával ritkultak botrányai, legcsúfosabb bukása azonban mégiscsak szakítása a Uniteddel volt. Egy tévéinterjúban – mondhatnánk – kígyót-békát kiabált edzőjére és néhány csapattársára, amivel betetézte az utolsó évek hisztijeit, és 13 év után távozott a klubtól. Rövid ideig még játszott a Celticben, de hamarosan szögre akasztotta a stoplist.
