Olvasási idő: 2 perc
A barley wine – vagy ahogy az amerikai sörfőzők írják barleywine – természetesen nem bor. Az első modern kori sör, ami a barley wine nevet viselte, a Burton on Trent-i Bass sörfőzdéből került ki az 1870-es évek elején. Az akkori időkre nem volt jellemző, hogy egy sör erőssége a borokéval vetélkedjen, márpedig a Bass No.1 alkoholtartalma kilenc százalék volt.
Ezért is kapta az árpabor nevet, holott természetesen nem borról van szó. Sokáig a barley wine nem egy meghatározott sörtípus volt, hanem egy-egy sörfőzde a legerősebb, legsűrűbb, legtestesebb, legmagasabb alkoholtartalmú sörét nevezte – már-már marketing ízűen – árpabornak. Ezeknek a söröknek 8-12 százalékos alkoholtartalmat kellett felmutatni.
A sörök általános jellemzője, hogy nem viselik jól az öregedést, viszont az ilyen magas alkoholtartalmú, rengeteg malátával és bőségesen adagolt komlóval készült sörök révén a barley wine rendkívül összetett sörré válik és megfelelően lepalackozva, vagy hordóban érlelve – hasonlóan a kvalitásos borokhoz – a múló idő kifejezetten használ szépségüknek és összetettségüknek.
