Szegény ember bora

Moretti, Peroni, Poretti a három legismertebb sörmárka a tizenkilencedik század második felében jött létre, osztrák és bajor befektetők jóvoltából, így aztán nem véletlen, hogy lágersöröket kezdtek el főzni. A tendencia természetesen ma sem sokat változott. Az olaszok tradicionálisan borivók, az egy főre számított harminckét literes éves sörfogyasztás Olaszországban az egyik legalacsonyabb az unióban.  A hazai sörtermelés közel tizenhatmillió hektoliter és hagyományosan magas az import mennyisége. Ez 2018-ban hat és fél millió hektoliter volt.

Az olasz kis sörfőzdék alapítása a múlt század végén kezdődött és tíz éve már háromszáz „birrificio artigianali” azaz kézműves sörfőzde, sörfőzde-söröző működött országszerte. Ez a szám immár közelít a kilencszázhoz. A modern olasz kézműves sörök – „birre artigianali” – a piac nem egészen négy százalékát adják.

Ugyanakkor a bortermelő Itáliában a kézműves söröknek még hosszú utat kell megtenni, hogy levetkőzzék „a szegény ember bora” gúnyos jelzőt. Annak ellenére, hogy mint mindenütt Olaszországban is a kézműves sörök sokkal izgalmasabb ízvilágot mutatnak be, mint a nagyüzemi sörök és mint mindenütt a szabadon szárnyaló sörfőzői kreativitás az összetevők minőségére és a sörfőzési technikákra koncentrál, nem pedig az árak versenyképességére.

A képen a Curtense birrificio artigianali sörei láthatók, melyekből egy félliteres palack 5,50 € – szóval ma már annyira nem is beszélhetünk a sörökről, mint a szegény ember boráról.