Olvasási idő: 2 perc
Új trend? Ugyan ne vicceljünk már, hiszen Pilsner Urquell-t már 1873-ban importálták az Egyesült Államokba, akkora sikerrel, hogy Eberhard Anheuser és Adolphus Busch le is koppintották a stílust és Budweiser néven valami „csehet” főztek a Missouri állambeli St. Louisban.
Azt talán mondanunk sem kell, hogy nem kérték a csehországi České Budějovice – német nevén Budweis – önkormányzatának engedélyét. Az amerikai Budweiser – annak ellenére, hogy csak halvány földi mása volt az eredetinek – hamarosan az Egyesült Államok legkelendőbb sörévé vált.
Mondanunk se kell, hogy számos amerikai sörgyár is hasonlóképpen járt el és a láger, mire kihirdették a száraztörvényt, az ország elsöprően legnépszerűbb sörtípusa lett. Gyakorlatilag a láger dömpingje hazavágta a tradicionális amerikai – elsősorban ale típusú – sörök piacát. A tendencia nem változott a szesztilalom feloldása után sem, az átlag amerikai a híg, amerikai lágereket itta.
Aztán amikor kirobbant a sörforradalom a „craft” sörfőzői hátat fordítottak a lágereknek és bivalyerőstől, az agyonkomlózottig, a vadélesztősöktől a ködösig, a brettől, az imperial stoutokig mindenféle sörökkel megpróbálkoztak.
A láger élesztők, pedig valahol ott száradtak a kézműves sörfőzdék raktáraiban. Egészen az utóbbi évtized végéig, amikor – néhány kivételtől eltekintve – az ale-ek iránti rajongás alábbhagyott. Hirtelen ismét megnőtt az érdeklődés az ászoksörök, elsősorban a pilseniek iránt.
A lágerek között természetesen a ott találjuk a német típusokat is, de az igazi menőség a cseh láger és már nem csak a pilseni, hanem a tmavý és a polotmavý is. Az amerikai közönség pedig hálásan fogadta ezeket – a gyakran csehországi alapanyagokból készített – söröket. Nem véletlen, hogy többen is az idei év egyik sikertörténetét a cseh lágereknek jósolják.
