Olvasási idő: 2 perc
Szerepe elsősorban a szegény emberek társas szórakozásaiban elvitathatatlan – mert a társadalmi osztályok különválása itt is megmaradt. Maga a kocsma szó is egymástól nagyon különböző létesítményeket jelöl: parasztok csapszékeit, ahol a híg sört egy pince sarkába húzódva kortyolgatják; a tulajdonos városi házában berendezett egyszerű kis italméréseket; magyvárosi tágas csarnokot, festett ablakokkal; gazdag ínyencek fényűzően berendezett sörözőjét. Bármilyen is a hely jellege, az oda betérő emberek csak ritkán isznak egymagukban: vagy társasággal jönnek, vagy az asztalok mellett ülő emberek közé vegyülnek.
Koccintgatnak és régi szokás az is, hogy mindenki – aki megteheti – fizet egy fordulót a többieknek. Érdekes módon a kocsma fejlődése leggyorsabban ott megy végbe, ahol az éghajlati viszonyok szűkebb határokat szabnak az utcán való tartózkodásra, tehát elsősorban Közép és Észak Európában és persze azokban a városokban, ahol kialakul a sok embert foglalkoztató nagyipar. Mivel ezekben az országokban a bor többnyire drága import italnak számított, az egyszerű emberek társas szórakozásainak az itala a sör lett.
Persze még az olcsónak számító sört sem tudta mindenki megfizetni. Ezért találták ki Angliában, hogy többféle sört is a csapon tartottak. Aki nem tudta megfizetni a „kétpennyst" annak maradt a „three-threads", ami nem volt más, mint a kocsma söreinek olcsó keveréke. Akinek még ehhez is szűkös volt a pénztárcája, annak maradt a gin, mely a legolcsóbb és leghatékonyabb ital volt a lerészegedéshez vezető úton.
Az illusztráció John Henry Henshall: (1882) Behind the Bar című festményének részlete
