Olvasási idő: 4 perc
Az egy-két hónapos ászokolás után a különféle baksörök csapra verése mindenfelé a tavasz érkezéséhez kapcsolható, ezért kapta tőlünk a tavasz söre címet a Bockbier. Nevét a híres, régi einbecki sör nevéből szokták levezetni. Kétségtelen, hogy főzése Einbeckből indult el és hogy a 16. században vették át München sörfőzői Nürnberg közvetítésével.
A röviden „Bock”- is nevezett sör annyira népszerű lett Münchenben, hogy ma már szinte úgy tekintenek rá, mint egy müncheni sörtípusra. A bajoroknál főleg májusban, úrnapja hetében kerül kimérésre, míg Németország más vidékein általában márciusban és áprilisban csapolják. Mivel a középkorvégi céhi élet egészen a 19. század végéig úrnapjával kapcsolatos, nem lehetetlen, hogy éppen a céhi söröző életformák hatalmas szükségleteit elégítették ki az úrnapját követő héten a baksör csapra verésével.
A név eredetének egy másik lehetséges magyarázata a francia Bocal – magyarosan bokály, azaz korsó – lerövidülése „boc”-ra, mely szó a németbe a Bock-kal, a kecskebak nevével egybekapcsolódott. Arról viszont biztos nem lehet szó, hogy az elnevezés a bak csillagképével – mely december 23-tól január 23-ig tart – állna kapcsolatban.
A baksöröknek több fajtája is van. A hagyományos baksör közepesen testes, jellemzője az erős maláta és alig észrevehető komlóillat. Színe a sárga sötétebb árnyalatától a barnáig változik. A müncheni és bécsi maláta gazdag kávés, karamellás és pirítós ízt ad a sörnek, melyben a komlókeserűség még a befejezésben is enged egy kevés édes ízt. Alkoholtartalma 6,3-7,4% közötti, de ez csak a sör enyhe alkoholos melegségben érezteti hatást.
A Maibock, azaz a májusi baksör a legfiatalabb típus a bakok között. Azt is mondhatnánk, hogy a hagyományos bak világos verziója – alkoholtartalma ugyancsak 6,3-7,4 százalék, de mivel jellemzően szárazabb, komlósabb és malátás karaktere is visszafogottabb, sokan a hagyományos „Münchner Hell” erősre főzött változatának tartják, mely – hasonlóan az Oktoberfestbierhez – egy fesztiválsör, amely a sörtípusok határait feszegeti, és nem nagyon engedi magát se ide, se oda besorolni.
A Doppelbock kapcsán ilyen vita nincs, hiszen ez a müncheni sörtípus kétségtelen a baksörök csoportjához tartozik. Először a paulánus rendi szerzetesek sörfőzdéje, a Paulaner főzött a hagyományosnál erősebb baksört, melynek a Salvator nevet adta. Azóta ezeknek az erős – 7-10% alkoholtartalmú – söröknek előszeretettel adnak –ator végződésű neveket. Ilyen például az Ayinger Celebrator, a Spaten Optimator, Tucher Bajuvator. A duplabakok, mint látható nem kétszerezik meg a baksörök alkoholtartalmát, de erősebbek, sötétebb színűek – olykor festőmalátát is használnak főzésükhöz –, testesebbek és nagyon gazdag maláta ízük van, finoman belesimuló alkoholérzettel, és nagyon visszafogott komlóssággal.
