Olvasási idő: 2 perc
A Heineken már régebben felfedezte a „kézműves” sör piacában rejlő lehetőséget és több lépést is tett abba az irányban, hogy új trendekben is vezető szerepet játszhasson. Mivel a legtöbb „forradalmi” sörtípusból aligha lehet eladni olyan mennyiséget, amiért érdemes a giga sörgyárak „kazánjait” felfűteni, kézenfekvőnek látszott a kisebb sörfőzdéket felvásárolni.
A legnagyobb visszhangot eddig az váltotta ki, amikor 2015-ben a Heineken többségi tulajdonosa lett a kaliforniai Lagunitas főzdének. Ezzel a vállalkozással az volt a Heineken célja, hogy maga is a „craft-piac” fontos szereplőjévé lépjen elő és értékesítési területein megjelenjen egy „kézműves” termékkel is.
Hasonló akvizíciót szinte valamennyi multinacionális sörgyártó végrehajtott, hiszen ez volt a legegyszerűbb módja, hogy ne csak a lágerek piacán legyenek jelen a „saját” márkáikkal. Arra azonban nemigen volt példa, hogy egy világcég maga hozzon létre egy „kézműves” márkát. Szlovákiában ez történt, amikor a piacvezető Heineken, 2017-ben megalapította a Bradáč sörfőzdét.
A történet csavarja, hogy az új cég, mely eddig négy sörrel mutatkozott be, egyelőre nem rendelkezik saját gyártókapacitással. Így fordulhatott elő, hogy az első fecske, a „Bradáč Brawler Swallow No. 1.” és a „Bradáč IceBreaker” Miskolcon a Zip's sörfőzdében, míg a másik két sör – „Bradáč Rainbow Warrior” és a „Bradáč Ocean Warrior” – a Heineken egyik csehországi gyárában – Veľké Březno-ban készül.
Vagyis a Slobodný – azaz szabad – Pivovar Bradáč gerillaként főzeti a söreit. Az üzleti modell mindenképpen tanulságos és valószínűleg lesznek követői is. Így ugyanis anélkül tesztelhető a modell működése, hogy komolyabb befektetést igénylő gyártói kapacitást kell létrehozni.
