Olvasási idő: 2 perc
A szó a „Ziegel” szóból ered, ami jelet vagy táblát jelent. Ezt a táblát, egy kék-fehér csillagot a söröskorsóval vagy fenyőággal, éppen úgy, mint 500 évvel ezelőtt, a ház elé akasztják, amikor a saját főzésű Zoigl-t csapolják. Mielőtt a serkészítők kiakaszthatták volna a cégért és eladhatták volna terméküket, egy nyilvánosan odarendelt sörkóstolónak vagy sörnézőnek, hivatásának eleget téve el kellett döntenie, hogy a főzet, amelyet előírás szerint a főzés után legalább nyolc napig a pincében tároltak, megfelel-e a követelményeknek.
Elsősorban a sör tisztaságát, színét és fényét ellenőrizték. Ezután került sor a hab véleményezésére. Ha az optikai tesztekkel végeztek, megkezdődött a szaglás. Ha még ezután is minden jó volt, akkor jöhetett a legfontosabb: a kóstoló. Ehhez tartozott, hogy a sörnéző először kenyeret evett, majd erre ivott egy kortyot. Ha a sörkóstoló elégedett volt, akkor kilógathatták a cégért. A lakószobát kirámolták, padokat és asztalokat hoztak, elmosták a poharakat és az agyagkorsókat.
Sok Zoigl-házban a sörhöz házi véres- és májashurkát vagy sült húst és savanyú káposztát készítettek. Egy sor helyi közösségben még ma is készítenek Zoigl sört. A főzési jogok a telekkönyvben vannak rögzítve. Aki egy olyan házat vesz, amely rendelkezik ezzel a joggal, máris nekiállhat és elkészítheti a saját sörét.
