A város peremén

Na, és? – mondhatják erre önök – Mi ebben a különleges? Minden piacon van kocsma és ma már a kocsma elsősorban söröző. Folyóbort inni kocsmában bátor vállalkozás – a sör esetében többé-kevésbé tudjuk, mi kerül a pohárba, a bor esetében ennek kisebb a valószínűsége.

De térjünk vissza a képhez. Mint fentebb említettem a fiatalember poharában eredeti import cseh sör van. Ilyesmi pedig nagy ritkaság a város tizenötödik kerületében. Azaz persze előfordul néhány helyen Pilsner Urquell  – de a licencet nem illetném a „cseh” jelzővel. És megjegyzem – bár erről csak a CSEH SÖRÖK BARÁTAI facebook csoport bejegyzéseiből következtetek – nagyjából hasonló  a helyzet a város többi külső kerületével.

Vagyis a Nagykörúttól kijebb eső kerületekeben komoly nyomozó munka szükségeltetik ahhoz, hogy a cseh sör szerelmes igazi cseh sörrel olthassa szomját. És a helyzet – tapasztalataim szerint – hasonló Budán is. Nyilván ebben szerepet játszik, hogy a nagy multinacionális cégek látszólag előnyös szerződésekkel magukhoz édesgetik a kocsmárosokat, de én sokkal szomorúbban tapasztalom, hogy különösebben igény sincs a város peremén a jó sörre. Sőt, mint errről  ITT írtunk is – kocsmára is egyre kevésbé.

A este kilenc után a „kihaló” külvárosokban az sem egyszerű, hogy a Nemzeti Dohányboltokon kívül sört vásároljon az ember, nyitvatartó kocsma alig akad, de ha mégis, az gyakorlatilag kizárt, hogy abban egy Konrád vagy Primátor sörhöz – a magyar kézművesekről most nem is beszélve – hozzájuthasson. A külvárosi kocsma vendégei sajnos sokkal inkább árérzékenyek, itt már ötszáz forintot sem könnyen adnak egy sörért – ezért a vendéglős a sörválasztékot a hazai kínálatból alakítja ki.

Így aztán marad a belvárosi túra, vagy az otthoni sörözés, ha nem a Soproni–Borsodi–AranyÁszok triumvirátusból szeretnék jobb kedvre derülni.