Olvasási idő: 2 perc
Olaszország egyik első kézműves sörfőzdéje, Agostino Arioli 1996-ban nyitotta meg Birrifico Italiano néven, Milánó mellett. Arioli el akarta kerülni, hogy egyszerűen csak egy német, vagy egy cseh sört reprodukáljon, hanem valami eredetit szeretett volna alkotni. Ezért aztán, bár etalonként a pilseni lebegett szeme előtt, de hogy mégis legyen egy eredi bukéja a sörnek, átvette az angol dry-hopping, azaz a hidegkomlózás gyakorlatát.
A sört Arioli Tipopilsnek nevezte el, ami azt jelenti, hogy „egyfajta pilsner”. A Tipopils nagyon hamar népszerűvé vált, és más olasz sörfőzdék is elkészítették saját változatukat, sőt Matt Brynildson, a Firestone Walker amerikai sörfőzője, aki egy németországi sörversenyen találkozott először a Tipopils-szal, annyira le volt nyűgözve tőle, hogy 2013-ban Pivo Pils néven bemutatta saját változatát, ami természetesen eljutott az észak-amerikai sörivókhoz is.
Az olasz pilsnerek, amelyeket Olaszországban gyakran csak „pils”-nek hívnak, igazi olasz sörstílussá vált. Az olasz pilsnert jelenleg egész Olaszországban és Észak-Amerikában készítik. Ahhoz, hogy olasz pilsnernek tekintsék, nemes komlót kell használni a főzés során, és a befejezéskor a hidegkomlózás során is. Így, majd a végén a gazdag, kekszes pilsneres alapízeit a késői komló virágos vagy gyümölcsös tulajdonságai egészítik ki.
