Helyzet van

Egy osztrák kocsmárosnő arra szeretné felhívni a nyitással a figyelmet, hogy az állam nem kompenzálja veszteségeit és a bizonytalan ideig elhúzodó járvány miatt, teljesen a létbizonytalanság szélére sodródott, így neki már mindegy, hogy a forgalomkiesés, van a nyitásért kiszabott büntetés miatt megy tönkre.. 

Az olaszok „Io apro” vagyis „Én kinyitok” néven mozgalmat szerveztek. Ők nem csak az állami segítségnyújtás elmaradását kifogásolják, hanem arra is hivatkoznak, hogy az olaszok számára a sokezer apró kis üzlet, néhány asztallal életforma, a társasági élet legfontosbb színtere, ahol a mindennapi kávéjuk, vagy pohár boruk mellett megbeszélhetik dolgaikat

A helyzet itthon is hasonlóan reménytelen, bár a járvány mindenkit sújt, természetesen nem egyforma mértékben. A legnehezebb helyzetben a forgalmukat a turizmusra és a vendéglátásra alapozó vállalkozások vannak. Ennek ellenére az ágazat nem élvezi az állam hathatós segítségét, egyre többen vesztik el állásukat és egyelőre még fény sem látszik az alagút végén.

Az elvitelre árusítás, a házhozszállítás néhány vendéglő, sörfőzde helyzetén segít, de ez nem megnyugtató megoldás, ahogy a szállodák átalakítása albérletté sem korlátlan piac, legfeljebb kárenyhítés. Így aztán nincs más, mint reménykedni, hogy a járvány mihamarabb enyhül annyira, hogy szigorúbb szabályok, a megszokottnál nagyobb távolságtartás mellett februárban, már legalább korlátozottan, de ismét meg lehet nyitni.

Addig is mindenkit arra bíztatunk, hogy segítsék az éttermeket azzal, hogy rendelnek tőlük, ahogy a kis sörfőzdék megmaradásában is fontos szerepe lehet, hogy az ő söreiket vásárolják. Ezek persze félmegoldások, állami segítség nélkül nehéz túlélni, megtartani a munkahelyeket. Sajnos úgy tűnik a szakmának nincs valóban hatékony érdekvédelme, így pedig nagyon nehéz a kormánytól a segítséget kicsikarni.