Híres sörfőzők panteonja I.

Dreher, Franz Anton (1735-1820): A Bodensee melletti Pfüllendorfból 1760 körül került a Bécs melletti Klein-Schwechat mezővárosba. A fiatal serfőző először csaposként dolgozott, majd különböző serfőzdéket vett bérletbe, köztük a Klein-Schwechati Városi serházat is, mely 1632 óta állt fenn. Később, 1796-ban megvásárolta a várostól a serházat, és sajátjaként működtette tovább.

Dreher, id. Anton (1810-1863): A serfőzést a gimnázium elvégzése után a Bécs melletti Simmeringben tanulta, majd Londonban és Gabriel Sedlmayrnél Münchenben praktizált. Külföldi útjáról 1836-ban tért haza és átvette az apjától megörökölt immár kétszázéves, rossz állapotú Klein-Schwechati serfőzdét. Megújította és kibővítette a gyárat. Az Angliából hozott legújabb technikát, s Münchenből hozott legújabb technológiát honosította meg a schwechati gyárban. Bevezette az alsóerjesztésű technológiát és megalkotta a vienna sörtípust. Perlmutter Jakab, budapesti serfőző mester 1862-ben serfőzdéjét felajánlotta megvételre Dreher Antalnak, aki kapva-kapott az alkalmon. Így került a Kőbányai Serház 1862-ben Dreher Antalnak, a Klein-Schwechati sörgyárosnak a tulajdonába, aki azonban nem tudta valóra váltani terveit, mert 1863 karácsonyán 53 éves korában váratlanul meghalt.

Dreher, ifj. Anton (1849-1921): Az apja végrendelete szerint Londonban majd Münchenben tanulta ki a sörfőzés mesterségét, s csak ezután 1870-ben vehette át a gyárak vezetését. Az ifjabb Dreher Antal is több ízben bővítette sörbirodalmát, így a századfordulóra, mikorra három fia – Antal, Jenő és Tivadar – a szakmát kitanulták és felnőtté váltak, már négy nagy sörgyárral rendelkezett – Schwechat, Kőbánya, Trieszt és Michelob – s ezek együttes termelése meghaladta az 1,2 millió hektólitert, így Dreher Antal Európa egyik legnagyobb sörgyárosának számított. 1905-ben családi részvénytársaságot alapított schwechati központtal.

Haggenmacher, Henrik: 1850-ben érkezett Budára és mint tanult molnár, egy dunai hajómalmon helyezkedett el. Hamarosan azonban Barber és Klusemann gőzmalmának főmolnára lett, ami a gondtalan megélhetésen kívül anyagi gyarapodást is biztosított számára. 1855-ben önállósította magát és a pesti Rákos-patak duzzasztóján álló Ördögmalom bérlője lett. Az üzleti siker zálogának a termelékenységet tartotta, mivel csak így tudta felvenni a versenyt a frissen alakuló részvénytársasági alapon működő nagy malmokkal. Az, hogy ez milyen jól sikerült, azt bizonyítja, hogy az 1870-es években már kiépített exportpiacai voltak Angliában, Franciaországban, de Amerikában és Brazíliában is. Érdeklődése először 1867-ben fordult a söripar felé, részt vett az Első Magyar Részvényserfőzde megalapításában, amely a Barber és Klusemann Serfőzőházat vásárolta fel. Sőt, nem sokkal ezután még tovább lépett, megvásárolta a nemrégiben felújított Frohner-féle sörfőzdét Promontoron, majd. 1912-ben Kőbányán, a Maglódi úton Dreher-gyár szomszédságában építtetett új sörgyárat.

Mayerffy Ferenc: A bajor Landsberg an der Lech birodalmi szabadvárosban született Franz Mayer 1751-ben. Kitanulva a sörfőzőmesterséget, a Duna mentén vándorolva jutott el Óbudára. Hamarosan a Tabáni Serfőzőház bérlője lett, majd a Pesti Serfőző Céh tagja. Vagyona gyorsan gyarapodott, hatalmas szőlőbirtokot vásárolt a Sas-hegyen, s ezzel automatikusan budai polgárjogot nyert. Érdekes azonban, hogy a szőlő- és borkereskedésből származó bevételeit is a sörfőzésbe forgatta vissza. A későbbiekben a Vác melletti Csörögi-pusztát bérelte, ahol árpa és komlótermelésbe fogott. 1796-ban Ferenc császár és király magyar nemesi címet adományozott Franz Mayernek, aki nevét Mayerffy Ferencre magyarosította. Az immár magyar nemes Mayerffy Ferencnek öt fiúgyermeke született, akik közül hárman folytatták az atya mesterségét. A három serfőzőmester fiú, még apjuk életében, 1800-ban bérbe vette a pesti Leopold utcai sörfőzdét is. Hamarosan azonban a Mayerffy család bérleménye lett a győri és a temesvári Kamarai Serfőzőház is. Mayerffy Ferenc köztiszteletben álló budai polgárként halt meg 1805-ben.