Olvasási idő: 2 perc
A városi előírásokat megkerülendő, a máshonnan odatelepülő sörfőzők a város területén kívül és annak sörilletőségén – azaz a sörmérfőldön – kívül vertek tanyát, vagy sörfőző hajókon táboroztak a községi felségvizek előtt. A söreiket – többnyire az éj leple alatt – juttattak be a településre.
A tulajdonképpeni feketefőzés azonban – no persze – a városfalakon belül zajlott. Ott ugyanis mindig akadt néhány helyi illetőségű polgár, aki némileg tágabban értelmezte azon szavatolt jogát, hogy házi használatra és saját szükségletre sört főzhet, s aki termékével más házakat is ellátott.
Mivel végtelenül fogyasztóbarát árajánlataik kedvezőbbek voltak az adót is bőségesen fizető céhekénél, tevékenységük nem maradt híján az elismerésnek. Egyébként hívták őket lesz-kapsz vagy dereskocsmárosoknak is, utalva arra, hogy milyen ellenszolgáltatásokra számíthattak a tevékenységüknek korántsem osztatlanul örvendő hatóságuk részéről.
