Kellett ez nekünk?

Természetesen a hazai sörpiacra most bevezetett Coors sörről van szó. A hír hallatán óhatatlanul felmerül a kérdés: kellett ez nekünk? Vajon mit tud ez az átlagos amerikai ászoksör, ami miatt annyira fontos, hogy a magyar piacra is bekerüljön? Ahhoz, hogy erre a kérdésre választ adjunk először is nézzük meg a hazai piac összetételét. A számok tükrében az látható, hogy a négy és hat százalék közötti alkoholtartalmú, alsóerjesztésű ászoksörök jelentik a fogyasztás elsöprő többségét. Itt nem csak a nagyok – Borsod, Kőbánya, Pécs és Sopron – portfóliójáról van szó, hanem az import nagyobb hányadáról és a számtalan kisüzemi lágerről is.

Szóval se szeri, se száma a hazai és külföldi, nagyüzemi és kisüzemi alsóerjesztésű söröknek. A tévedés minimális kockázatával állítom, hogy bár nem lehetetlen, hogy egy nagyüzemi sör kiváló legyen, de sajnos nem ez a jellemző. A nagyüzemi lágerek nagyjából egy kaptafára készülnek, nem hordoznak különösebb izgalmat, viszont javukra írható, hogy többnyire korrektül megcsináltak és bárhol, bármikor, valamelyik a sok közül, normális áron és átlagos minőségben beszerezhető.

Így van ez Magyarországon is, ahol  a Coors számtalan helyi gyártású sörrel – a Borsoditól, a Heinekenig, a Szebeni Ászoktól a Fóti Pilsig – fog versenyezni a fogyasztó kegyeiért. Ebben a kiélezett versenyben a Coors nem lesz könnyű helyzetben. Tudjuk, hogy a magyar sörfogyasztók többsége márkahű és a megszokásainak rabja és emellett persze árfüggő is. Az olyan parasztvakítás meg, hogy a Coors, ha eléri az ideális fogyasztási hőmérsékletet, akkor a csomagolásán a hegyek kék színűvé változnak, nem valószínű, hogy csábító a jó sört kedvelők számára.