Olvasási idő: 2 perc
A leghíresebb müncheni sörfőzdét 1524-ben alapították a Löwengrube – Oroszlánverem – városrészben. A terület azonban nem a sikátorokkal behálózott környék veszélyességéről, hanem Dániel próféta csodálatos megmeneküléséről az oroszlánok verméből kapta a nevét – legalábbis a legenda szerint. A főzde igazi karrierje 1818-ban kezdődött: ekkor vásárolta meg Georg Brey sörfőző mester, aki a gyárat Löwenbräu néven a nagy müncheni sörgyárak méltó vetélytársává tette. Fia Ludwig 1850-ben vette át a sörgyár irányítását és az általa alkalmazott technikai fejlesztéseknek köszönhetően a Löwenbräu a legnagyobb müncheni sörgyárrá fejlődött. Jelentős exportjának köszönhetően nevét a huszadik század eleje óta Bajorország határain kívül is jól ismerik.
A sörgyár töretlen fejlődését a világháborúk is csak rövid időre szakították meg, annál komolyabb presztízsveszteség ért az üzemet, amikor 1997-ben egyesült egy másik nagy müncheni sörgyárral a Spaten–Franziskaner-rel, majd 2003-ban a vállalatot felvásárolta az In-Bev – ma AB-In-Bev – és a cég németországi központját áthelyezték Brémába, az ugyancsak multinacionális céghez tartozó Beck’s sör városába. Hogy mást ne mondjunk, ekkor szakadt meg a több évtizedes kapcsolat a 1860 München focicsapatával, ami azóta, a másodosztályban is, többnyire csak a kiesés ellen küzd.
A Löwenbräu sörök hazai jelentősége csökkent, bár kétségtelen, hogy akár az Oktoberfestbier, akár a Triumphator, ma is a legjobbak között szerepel. Ugyanez már nem mondható el a Löwenbräu Originalról, melyet több országban – így Magyarországon is – főznek liszensz alapján. Az Original érdekessége, hogy ez a sör típusát tekintve nem a hagyományos müncheni világos, hanem a testesebb és kevésbé komlós dortmundi.
