Olvasási idő: 2 perc

Newell sokat törte azon a fejét, hogy miképp köthetné össze két szenvedélyét, melyek közül egyik a sörözőbe, míg a másik a folyópartra csábította. Az 1500-as évek Angliájában még nem ismerték az üveges sört, így sokáig kellett töprenkednie a megoldáson. Végül rájött, hogy ha kedvenc sörét palackokba csapoltatja, majd szorosan bedugaszolja az üvegeket, a sör megőrzik frissességét. Így azután egyre több időt tölthetett a folyóparton horgászva és sörözgetve. Bonner püspök azonban nem méltányolta esperese szenvedélyeit, s miután rajtakapta esperesét horgászás (sörözgetés) közben, száműzte őt Angliából.

Newell pár év múlva visszatért Angliába és tovább hódolt szenvedélyeinek. Egy horgászútja során visszatért arra a helyre, ahol azon a végzetes napon a folyóba rejtett egy palack sört. Newell, bár nem reménykedett abban, hogy rálel, mégis keresgélni kezdte az üveget. És csodák csodája – megtalálta! Miközben forgatta, nézegette az üveget, a dugó váratlanul egy hangos durranással kirepült az üvegből. Newell egyáltalán nem volt biztos abban, hogy a palackban levő ital még fogyasztható, de a nagy felfedezőkéhez mérhető bátorsággal, előbb óvatosan, apró kortyokban megkóstolta, majd – mivel egész jónak találta – elfogyasztotta az egész üveggel. Túlélte és így Alexander Newell nem csak abban volt első, hogy sört palackozott, de övé palackban erjesztés feltalálásának a dicsősége is.