Olvasási idő: 2 perc

Időnként még a király is beszállt az üzletbe. II. Rudolf császár 1583-ban vásárolta meg aa Krusovicei főzdét, tizenegy és fél ezer mérő meisseni garasért. E kontraktusra vezethető vissza a gyár termékein máig használt „Královský Pivovar”, vagyis „Királyi Sörgyár” megjelölés, holott az uralkodó igen rövid ideig birtokolta a sörfőzdét. Előbb a Valdštejnek azaz a Wallensteinek tulajdonába került, majd a Fürstenberg családba beházasodó Marie Valdštejn hozományként 1731-ben a Fürstenbergeké lett a sörfőzde.

A magyar turisták egyik kedvelt célpontja Český Krumlov városa. Az sörfőzdét Vilém Rožemberk utasítására építették, halála után előbb Petr Vok, majd a fentebb már említett II. Rudolf lett a tulajdonosa, aki a várossal együtt az Eggenbergeknek ajándékozta. 1719-től a Schwarzenbergek vették birtokukba a várost és a sörfőzdét, melynek egészen az 1947-es államosításig tulajdonosai voltak. Utóbbi család mesés gazdagságához bőségesen hozzájárultak a sörfőzde  bevételei is.

A pardubicei Pernštejnek gazdagságának is egyik pillére a sörfőzés. A pardubicei sörfőzés hagyománya ugyan több mint 600 éves, de az igazi fellendülés akkor kezdődött, amikor az ország leggazdagabb embere Vilém Pernštejn, a 16. század elején a városba tette át székhelyét. 1531-től már az ő sörfőzdéje látta el a környék kocsmáit sörrel. 

Ne legyenek kétségeink! – a mérhetetlenül gazdag főurak, bár lehet, hogy szerették is a sört, de elsősorban gazdag jövedelmezősége miatt építettek vagy vásároltak sörfőzdéket. A középkorban sokkal több sör fogyott, ugyanis az emberek elég hamar rájöttek, hogy a gyakran fertőzött ivóvízzel szemben a sör nem okoz rosszullétet, legfeljebb kellemes bódulatot. Így aztán a sörfőzdék komoly nyereséget hoztak tulajdonosaiknak.