Olvasási idő: 2 perc

Talán nem túlzás azt mondani, hogy akkoriban ez volt Európa legszebb sörfőzdéje. Hogy a gondolat kinek a fejében for­dult meg, nem tudom, de a helyiség és a körülmények minden széppel és jóval kecsegtették a Bajor HBH Sör­főzdét. Mindesetre a kivitelezés pazarra sikerült és lenyűgöző méretek még hangsúlyosabbá tették a – csak egy üvegfallal elválasztott – sörfőzde látványát.

Az is igaz, hogy a sörfőzés mesterségét nem a papok gyako­rolták, mégis ennek, a Bazilikához vezető Sötétkapu szomszédságában üzemelő helynek, jövője kellett volna, hogy legyen. Ilyen adottságokkal egy sörfőzde bármely város idegenfor­galmát fellendíthette volna, és akárcsak az U Flekú, a sör szerelme­seinek zarándokhelyeként vonulha­tott volna be a bedekkerekbe.

A drá­ga Prímás Pince azonban sehogy sem tudott a helyiek szívhez közel kerül­ni, mindig is a Bazilikát felkereső csoportok fogadására bazírozta bevételeit. A többnyire német turistacsoportok pedig úgy látszik, komolyabb érdeklődést tanúsítottak a magyar borok, mint a helyben főzött sör iránt. Így még a hazai körül­mények ismerete nélkül is érthető, hogy a sörfőzde néhány éves küz­delem után bezárt, bár a beren­dezések még néhány évig látványelemként megmaradtak, majd leszerelésre kerültek és ismereteink szerint ma Kínában főznek rajtuk sört.