Az első sörösplakát

Az első „Litfass-oszlopokat" 1855-ben avatták fel Berlinben, ünnepi hangversennyel, és az erre az alkalomra komponált Litfass-reklámpolkával. A kreatív és ötletgazdag nyomdász, Ernst Litfass a plakátművészet egyik úttörője volt. Már 1849-ben, egy mindaddig elképzelhetetlen méretű, hatszor kilenc méteres plakátot nyomtatott a berlini ipari kiállításra.

Húsz évvel később mint címzetes királyi nyomdász új litográfiai módszereivel megalkotta az első többszínnyomású német reklámplakátot. Litfass, aki serfőző családba született, felesége pedig vendéglős leánya volt, nagy barátja volt a sörnek és a mulatságoknak, így nem véletlen, hogy hirdetőoszlopain elsők között jelentek meg a sörplakátok.

Bármilyen meglepő, de az első sörplakátot az igazi borivóként tisztelt Franciaországban nyomtatták 1800-ban. A kisméretű plakáton valamilyen kerti mulatságon vidám férfiak és nők ölelgetik egymást és söröskorsóikat. Azóta a sörplakátok igazi hazája a sörivó Németország lett, a téma azonban nem sokat változott. Ahogy nem változott a sörivás lényege, a kedélyes iszogatás, a jókedvű kvaterkázás, a felhőtlen kikapcsolódás sem.

Persze akkoriban a sör reklámozása is újszerű dolognak számított, hiszen a történelmi időkben a sört háztartásokban vagy kisebb, helyi sörfőzdékben készítették, és megoldatlan volt a tárolás és a szállítás problémája.

A XIX. század végére a házisörből fejlett technikával főzött, tudományosan megalapozott technológiájú áru lett. Olyan, mint bármilyen más ipari termék, melyet hirdetés nélkül el sem lehet adni. A régebbi időkkel szemben – amikor a kereslet volt a nagyobb – ezen a kínálati piacon a fogyasztó érdeklődését fel kellett kelteni a termék iránt.

A vidám, színes plakátok ezért kezdettől fogva nem első-sorban a sörivási kedvet serkentették, hanem igyekeztek a fogyasztót egy-egy sörmárkához vagy sörtípushoz kötni. A plakát kísérlet arra, hogy a fogyasztót szuggerálja, hogy szomját ne pusztán sörrel, hanem egy bizonyos sörrel oltsa.