Sört a sörgyárakból!

Igen, az a sör, ami egykor büszkén volt keserű, habos és egyszerű, mint egy jól irányzott káromkodás. Persze értem én, hogy csökken a fogyasztás, egészségtudatosság, meg trendek, meg „új fogyasztói igények”. De valahol útközben elveszett az a gondolat, hogy a sör nem egy smoothie. Nem kell bele chia mag, meg maracuja, hogy működjön. Négy alapanyagból évszázadokig teljesen jól megvolt, de most hirtelen mindenki feltalálónak érzi magát.

A sörgyárak mintha kollektíven úgy döntöttek volna: „Figyeljetek, az emberek szerették a sört… de mi lenne, ha kivennénk belőle mindent, amit szerettek?” Alkohol? Kuka. Keserűség? Túl merész. Karakter? Ne vicceljünk már. Marad a dizájnos doboz meg egy kis erdei gyümölcs aroma, hogy legalább az illata emlékeztessen valamire, ami nem egy sportital.

Ma meg? Bemész a boltba, és a sörök részlege úgy néz ki, mintha egy gyümölcsös joghurtcsalád szabadult volna el. Málna-IPA, mangó-láger, áfonya-ale… És persze az örök kedvenc: alkoholmentes sör, ami nagyjából annyira sör, mint a koffeinmentes kávé kávé. Olyan ez, mint egy koncert, ahol nincs zene, csak a közönség tapsol néha. Ott van minden külsőség – üveg, hab, marketing –, csak épp a lényeg hiányzik. De legalább vezethetsz utána, ami nyilván remek, ha az ember célja egy enyhén kesernyés ízű szénsavas víz fogyasztása.

A legszebb az egészben, hogy ezt mind „innovációnak” hívják. Mert mi lehetne innovatívabb annál, mint egy több ezer éves italt addig csavarni, amíg már nem is hasonlít önmagára?

Szóval kedves sörgyárak, egy szerény kérés: lehetne, hogy néha egyszerűen csak sört főztök? Tudjátok, azt a régimódit. Ami nem próbál meg eperdesszert lenni, és nem kér bocsánatot azért, mert sör.