Olvasási idő: 2 perc
Azok, aki régebben jártak Prágában, mindig párás szemmel emlékeznek vissza a nagyobb prágai sörözőkben sörrel teli tálcával rohangászó pincérekre, akik amíg a sörkeksz nem került az üres korsó tetejére, számolatlanul – azaz, csak újabb és újabb strigulákat húzva a kis cédulácskára – tették elénk a habzó cseh söröket. Mindez lassan már teljesen a múlté, de emiatt többnyire mégsem szomorkodunk, legfeljebb némi nosztalgiával emlékszünk arra az időre, amikor még nem állítottak választás elé a sörözőkben bennünket, hogy milyen sört is igyunk.
Mert annak, hogy a tálcán körbehordott söröknek bealkonyult, elsősorban a kínálat bővülése lett az oka. Annak idején egy átlagos prágai sörözőben többnyire egy-két fajta – tízes és tizenkettes, vagy világos és barna – jelentette a választékot. Manapság talán csak az U Fleku és az U zlateho tigra engedheti meg magának azt a luxust, hogy csak egyféle sört kínáljon. Prágába is elérkezett a sörforradalom.
A szortiment a megbízható tízes és tizenkettes sörök mellett többféle speciál sörből – ezek Balling foka tizenháromtól indul – felsőerjesztésű búzasörökből, angol típusú alekből, gyümölcsös és ki tudja felsorolni milyen ízesítésű sörökből áll. Így aztán kicsit összetettebb a felszolgálók feladata és ha tálcára kerül is a sör – az barokkos túlzással mondva – mind más és más. Lehet a tradicionális sörivók a nem lettek hűtlenek a megbízható tízes és tizenkettes sörökhöz, de az új idők és a fiatalok már új sörivási szokásokat hoztak divatba.
