Olvasási idő: 2 perc
A sörszabályzat az ivási szokások gyűjteménye. A szokások alapjait a diákok és katonák sörös társaságai rakták le. Virágkorát a XVI. és a XVIII. század között élte, dacolva az egyház és az állam fellépésével. A kritika és az állami beavatkozás érthető, ha egy régi sörszabályzatot tanulmányozunk. Ez például kimondja, hogy az ünnepi körben addig illik inni, amíg lerészegedünk. Ha távozáskor nekiesünk az ajtófélfának, vissza kell térni az asztaltársasághoz és tovább kell innunk. Aki nem részegedik le teljesen, büntetést fizet. Ilyen szokások mellett nem csoda, ha az ivászat nem adott lehetőséget a kulturált együttlétre.
Az egyik leghíresebb ilyen sörszabályzat a heidelbergi egyetemen született 1829-ben. A „törvények” megalkotói a „Sörívás szabályai a heidelbergi egyetemen” című kódexben a szabályokat a 11-es paragrafussal kezdték mondván az első 10 paragrafust az Ótestamentum már lefoglalta.
A 11-es paragrafus, vagy parancsolat jelentése egy nagyon egyszerűen megfogalmazott szabály, mely eredetiben: „es wird fortgesoffen” – azaz: igyál, amennyit bírsz. A többi parancsolat – mert van belőle több is – a sörívás szabályaival, a ceremóniák rendjével, a törvényt megsértők büntetéseivel és a különböző pozíciók betöltőinek hatás- és feladatkörével foglalkozik.
